Miért olyan "savanyú" a legtöbb tanár?

Az igazi, vérbeli pedagógusoknak - akiknek életük a tanítás, és értenek is hozzá, türelmesek és ötletesek - egyáltalán nem kedvez ez a mostani rendszer.

A léhűtőknek, akik 8. nekifutásra, kegyelemkettessel szereztek egy diplomát valami isten háta mögötti ZS-kategóriás egyetemen, és semmi érzékük a tanításhoz, sőt, tojnak bele az egészbe, azoknak ez a rendszer nagyon kedvező. Ők tényleg élnek, mint hal a vízben.

De gondoljunk bele, hogy egy amolyan igazi, vérbeli pedagógusnak milyen terhei vannak!

Sokan irigykednek, hogy mennyire jó a tanárnak, mert letanít napi 4-6 órát, és mehet haza, miközben más meg robotol 8-10 órán át.

Az igazság az, hogy egy átlagos tanórához egy rendes felkészülés fél óra és két óra közti időt vesz igénybe. Számoljunk átlagosan 1 órával, akkor a minimálisan kötelező 22 tanórához ugyanennyit hozzá lehet adni felkészülési időnek. Azaz 44 óra. Ehhez még hozzájönnek a "rendkívüli" tanórák plusz terhei, pl. egy témazáró dolgozat kijavítása jópár óra is lehet. (Persze, ezt is lehet hanyag módon csinálni.) Ehhez adódnak még a különböző adminisztrációs terhek, szervezési feladatok, fogadóóra, értekezletek, ügyeleti napok, különböző iskolai vagy önkormányzati rendezvények, ünnepek, amiket mind a kötelező óraszámon felül vállalnak a tanárok. Így átlagosan simán kijön a heti 50 munkaóra, sőt, nem ritka a 60 sem. Gyakran a pedagógusnak nincs se délutánja, se hétvégéje. A heti 40 munkával töltött óra is fárasztó, a másfélszer ennyi pedig egyenesen kimerítő.

Emellett a jelenlegi szabályozás megöli a kreativitást. Meg kell felelni a tantervnek, meg kell felelni a fenntartónak, a tantestületnek, a szülői munkaközösségnek... gyakorlatilag nem adnak a pedagógusnak mozgásteret. Az újításokat, egyedi ötleteket, amikkel fel lehetne dobni a tanítás folyamatát, egyszerűen lehetetlenné teszik.

A fizetés meg korántsem olyan hú, de szuper, mint ahogy azt sokan gondolják. Eleve sokakat taszít a rémesen alacsony kezdő fizetés. De még a ped.1 fizetése is a nevetséges kategória, ha belevesszük azt is, hogy az "életpályamodell" bevezetésével megszűntek a túlórapénzek, ugyanakkor nőtt a kötelező óraszám. Ismerek olyan tanárt, aki most kevesebbet keres, mint ezelőtt.

Azt egy percig sem cáfolom, hogy vannak, akik nagyon jól jártak ezzel. Azok a "mesterpedagógusok", akik döntő többségének "barna a nyelve". Aki meg lelkiismeretesen végezné a hivatását, annak meg kiszúrják a szemét egy, az terhek növekedéséhez viszonyítva nevetésgesen alacsony fizetésemeléssel.

A hivatástudat meg tudod, nem fogja etetni a családot, nem fogja befizetni a lakáshitelt, és nem fogja megnövelni a szabadidőt. Nem fog tőle olcsóbb lenni a kenyér, és nem fog tőle kevesebb benzint fogyasztani az autó. Sőt, még frissebb és éberebb sem lesz tőle az ember.

A szocializmusban korántsem volt ennyi befásult, megkeseredett tanár, mint most. Akkor is voltak a pályára nem illő tanárok, de a most tapasztalható felhígulás egyáltalán nem volt arra a korra jellemző.

Az oktatás pedig nem volt diktatórikus. A tananyag centralizált volt, ez tény. Szabad tankönyvválasztás sem volt. De rögtön tegyük hozzá: akkoriban egy tankönyvbe apait-anyait beleadtak a készítők, nem úgy, mint a mostani állami tankönyvek esetében.

Továbbá habár erősen centralizált volt a tanmenet, jóval kevésbé voltak korlátozva a tanárok. Most sokkal jobban beleszólnak, hogy mit és hogyan csinálj. Az "átkosban" viszont onnantól, hogy becsengettek, a tanár képességeire volt bízva, hogy hogy tartja az órát. Nem szabták meg, hogy milyen módszerekkel tanítson, milyen szemléltetőeszközöket használjon, stb.

A másik dolog, hogy akkoriban volt nívója a tanári pályának. A tanárok köztiszteletben álló embernek számítottak (igaz, voltak, akik ezzel vissza is éltek), olyan, hogy a gyerek kezet emeljen a tanárára? És hogy ebben még a szülő is támogassa? Gyakorlatilag nem volt. Most ha a gyerek nem olyan jegyet kap, amilyet otthon megálmodtak, a gyengébb idegzetű szülők még akár az asztalt is ráborítják a tanárra. Most ha "rá mer szólni" a szülő a gyerekre, van, hogy a szülő életveszélyesen megfenyegetheti a tanárt, mindenféle következmények nélkül. Régen ha a szülő megtudta, hogy a gyereke zavarta az órát, fel sem merült, hogy még a tanárt fenyegessék meg.

Egyszerűen kivettek minden eszközt a tanárok kezéből. Soha nem pártoltam az erőszakot, de az, hogy ha egy tanár csak meglegyinti (nem megüti!) a tanulót, vagy ha nem hajlandó a helyére menni, megfogja, és a helyére vezeti, rosszabb esetben bíróságon találja magát, jobb esetben megússza egy fegyelmivel. Ennek pedig az az üzenete, hogy nyugodtan csinálhatsz bármit, a tanár legfeljebb teleírja az ellenőrződet, de semmit nem tehet.

Természetesen a normális, lelkiismeretes, tisztelettudó tanulóknak egy "beírás" is óriási visszatartó erő, velük régen sem volt, és ma sincs probléma.

Viszont régen, ha egy tanuló rossz jegyet kapott, vagy leszidta a tanár, nem az volt otthon az első reakció, hogy "hogy képzeli ezt azt a h*lye", hanem igazat adtak neki, csak nem alaptalanul adott beírást.

Akkor is voltak természetesen, akik zsigerből nem értettek egyet, és akkor is volt, hogy bizony a tanár tévedett. De alapjában véve az embereknek nem az volt a hozzáállása, hogy "az csak egy h*lye, aki úgysem tehet semmit", hanem volt némi tisztelet a tanárok felé.

Ez nem arról szól, hogy szabad-e a véleményünket kifejteni, vagy kell-e rettegni attól, ha ellentmondunk. Hanem arról, hogy képesek-e a minimálisan elvárható tiszteletet megadni annak, aki arra tette fel az életét, hogy másokat oktasson, és ezáltal a jobb jövő lehetőségét megadja nekik. Ez viszont csak akkor működik, ha a tanárt hagyják, hogy végezze a munkáját. Ha ehhez nincsenek meg a megfelelő körülmények, akkor bizony "savanyúvá" válnak.

"Mert nem jó az oktatási rendszer, és nem olyan nagy kedvvel csinálják, meg lendülettel, energiával, amilyennel alapból tudnák."

Meg a szülök nem képesek megnevelni a gyereküket annyira, hol le lehessen adni egy órát. A tanárnak rosszabb megtartani egy órát, mint a legtöbb gyereknek végigülni, mégis a tanulóknak nagy a pofája. Ha nem szeretnek iskolában lenni, akkor menjenek és söpörjék össze az utcát. Ha így folytatják, úgyis azt fogják csinálni.