Hogy oleljem meg a volt osztalyfonokom? (Tobbi lent)

"Ilyenkor nem tudok beszelni, legalabbis osszefuggo, ertelmes mondatok nem igen jonnek ki a szamon"

Nem kell regényt mondani ha ott állsz előtte, ha megakarod megölelni őt.:)

Egyszerű, felkeresed, elé állasz, és csak ennyit mondasz:

Tanárnő eljöttem meglátogatni, szeretettel gondolok magára, szeretném megölelni ha megengedi. Ennyi.

Hát nem tudom, én nem mondom azt, hogy nem illik, itt nem ez a probléma.

Hanem az, hogy egyáltalán nem normális, hogy ennyire szükséged van egy volt tanárodra, hogy ölelgesd, egy normális gyereknek erre ugyanis nincsen szüksége. Főleg úgy, hogy időnként, azaz rendszeresen visszatérj hozzá, csak ezért. Meg ez a szöveg is, hogy "anyám helyett anyám". Valami baj van veled, a tanárod soha nem lesz az anyád...

Nem bántásból írom ezeket, hanem csak azért, hogy jobb lenne inkább szembesülni azzal, hogy valami lelki bajod van, és szakembert felkeresni. A megoldás pedig biztosan nem a volt tanárod, hanem ő inkább a probléma. Azon legyél, hogy ne akard többet ölelgetni, ne legyen rá szükséged.

És hidd el, el fog jönni az a pillanat, amikor megkér, hogy hagyd békén, és az nagyon fog fájni, ha nem állítod le magad, és nem tudatosítod magadban, hogy nincs rá szükséged. Te lehet, hogy pótanyának érzed, de ő nem tekint a lányának. És az ilyen dolgokból mindig probléma van.