Nem fogom tudni folytatni az iskolát, mit csináljak?

Sziasztok!

Gimnáziumba járok és most leszek másodikos, viszont úgy érzem tönkretesz az iskola. Nem a tanulás miatt elég jó tanuló vagyok tavaly az enyém lett a legjobb központi a suliban és most is 4,5 körüli az átlagom. Úgy érzem menne egyedül is a tanulás, lehet magántanulónak kellene mennem vagy jelentkezni egy ilyen esti suliba(ha lehet?).

Szóval az a lényeg hogy a dolgok hogy elég rosszul mennek a dolgok.. a szüleim egész gyermekkoromban veszekedtek egymással és velem is mindenen. Annyira hogy minden reggel vagy fél órát sírtam egyedül a mosdóban. Aztán mentem a suliba ahol amiért nem voltam valami szép és teljesen zárkózott voltam ezért kiközösítettek. Amikor odamentem másokhoz elküldtek, nem is próbálkoztam sokáig. Ez így még tűrhető is lenne,de napközis voltam és órákat ültem egyedül a padon. a tanárok szánalmasnak tartottak amiért nem "játszottam" másokkal és néha odaküldték hozzám a többi lányt akik olyankor jópofiskodtak velem. jajj miért nem jössz ide így meg úgy barátok leszünk. aztán amikor odamentem bocsi most ne majd máskor.. mindig. szörnyen éreztem magam és ez odáig fajult hogy 3.ban kórházba kerültem rosszullétek miatt. Voltam pszichológusnál is, de nem meséltem neki a dolgokról, így nem tudott segíteni. egy hétig voltam ott de szánalmas módon az egész életem legjobb egy hetének tartom. lettek barátaim és imádtam az orvosokat. egyszer sem lettem rosszul azalatt az idő alatt. de amikor visszakerültem a suliba minden kezdődött előröl. 248 óra hiányzásom volt, csak a jó jegyeim miatt nem kényszerítettek osztályozó vizsgára. szóval teltek a napok. reggel felkeltem egy kis veszekedés egy kis sírás. a suliban egyedül lét sírás. aztán hazaérve lefekvésig sorozatnézés. 6.ban megint kórházba kerültem ez már nem volt olyan jó ott is rám jöttek ma rosszullétek,de megint semmi... akkor meghalt a papám akit mindennél jobban szerettem. csak még rosszabb lett minden. lett egy barátnőm aki mellett nem tudtam megnyílni mert csak magával törődött, ez se segített sokat. Most 9.be úgy mentem hogy változtatok a dolgokon.Nem akartam mindent újra végig csinálni. egy lánnyal sokat beszélgettünk, de amikor jöttek a barátnői bepánikoltam. Az agyam teljesen leblokkolt nem tudtam gondolkozni és kimondani a szavakat. visszagondolva mintha egy pánikrohamom is lett volna. velük elszúrtam mindent. aztán jött egy másik lány rengeteget nevettünk együtt de lepasszolt mondván bocsika én nem csak egy emberrel akarok jóban lenni. oké ez egy újabb nagy pofon volt. teljesen bezárkóztam megint nem beszéltem senkivel de ez az osztályomnak is megfelelt.

Otthon romlottak a dolgok anya engem okolt amiért hozzáment apához és gondolom ezért nem szeretett annyira. most válófélben vannak és szintén sok a vita..

augusztus eleje óta rosszul alszok és rémálmaim vannak ha a sulira gondolok nem tudok visszamenni oda...

amúgy voltak közben durva dolgok de igazából a lényeg ez így is hosszú lett nagyobb részletek nélkül. Bár elég kusza az egész bocsánat a rettenetes fogalmazás miatt nem szántam rá valami sok időt, de nem is baj belefáradtam most már mindenbe. ha szántok rám időt azt nagyon tudom értékelni, de kérlek ne írjatok olyanokat hogy nyíljak meg változtassak magamon én tettem tönkre mindent.Köszönöm.