Jól esik, hogy elismernek a tanárok?

Kedvenc tanáraim a töri, idegen nyelv és számítástechnika tanárom. A töri tanárom igen kedves hölgy, jó mesélője van, élvezetes vele az óra. A kérdéseire többnyire én válaszolok. Az idegen nyelv tanáromat kiskorom óta ismerem, de idén kezdett el tanítani minket. Az óráján is többnyire csak én figyelek, már meg sem lepődik, ha valamit ismerek (kezdők vagyunk a nyelvből), de ha nem tudok valamit akkor már sejti, hogy a többiek sem fogják tudni-egyedül engem is érdekel ez a nyelv. Jó pofa, tanítani is tud, mindenki szereti (aki az órájára aludni jár be az nem, de nem érdekli). A számtech tanárom hasonló habitusú. Amikor megdícsérnek jól esik, a számtech tanárom mikor mellettem áll órán és magyaráz van, hogy a kezével megfogja a vállam, vagy mikor leellenőrzi a feladatomat akkor is "vállon vereget". A nyelvtanárom is néha így dícsér meg. Tudom, hogy nem mozdulnak rám, hisz nősek, gyerekeik vannak, de néha ez nekem fura. Egy kicsit jó érzés, egy kicsit fura, de "tetszik". Egyikőjük sem jön be, de valamiért mégis jól esik ez tőlük.

És ezzel az a bajom, hogy 18 éves vagyok és szerintem nem kéne ilyet éreznem. Szerintem nem értitek mit írtam mert siettem, talán a lényeg: ha vállon "veregetnek" a tanáraim (ők ketten) az jól esik, de mégis kicsit fura, de utána egy kicsit mégis mosolygok. Baj lehet velem? Lány vagyok ha ebből valaki nem jött rá. (a fogalmazásból)