Ő a tanárok kedvencei?

A tanárok is csak emberek, s azt szeretnék mind látni, hogy a munkájuknak van eredménye, a nebulók okosabbak lesznek az óráik után. Mivel a többi diáktól ezt a sikerélményt nem feltétlen kapják meg, inkább 1 "kiválasztott" tanulónak szentelnek kiemelt figyelmet. Ettől megnyugszik az egójuk - önigazolást nyer az az elképzelésük, hogy ők remek tanárok, jó munkát végeznek.

Ez egyébként eléggé a magyar oktatási-nevelési rendszer sajátossága, hogy kiemeli az évfolyamelső tehetséget, s abból csinál atomtudóst, olimpiai bajnokot, sztárközgazdászt vagy hasonlót - a többinek pedig csak átlag alatti képzést biztosít, s félkész tudással kerülnek a munkaerőpiacra.

Ha beírják neki a rossz jegyet is és nem kap felmentést a dogák alól hülye kifogások miatt akkor szerintem nem kivételeznek vele.

Nálunk nagyon durva kivételezés volt. Engem pont utált az osztályfőnökünk és szerintem azért, mert a kedvenc tanítványa is utált engem és ki tudja miket mondott neki rólam. (Hallottam vissza elég cifra dolgokat és a tanár is utalt rá.) A lényeg, hogy egyszer kihívta a kedvencét meg egy másik lányt felelni. A másik lánynak ez az egy esélye lett volna, hogy javítson, a kedvencnek csak egy sima felelés. A kedvenc nem tudott semmit, a másik lánynak ötös lett...volna, de mivel nem akarta lehúzni a kedvence átlagát ezért inkább nem írta be a jegyeket, így a másik lánynak nem lett meg a jobb jegy.

De olyan is volt, hogy feltette ugyan azt a kérdést kettőnknek. A kedvenc nem tudta a választ, de kapott egy kisötöst, "mert látszik, hogy sokat tanult" (mikor meg sem tudott szólalni, de mindegy). Én tudtam a választ, erre kaptam egy kis egyest meg egy nagy hiányjelet, mert "nem elég".

Olyan is volt, hogy mindketten voltunk önként segíteni nyílt napon. A kedvence kapott ezért egy potya ötöst abból a tárgyból, amiből rosszul áll és egy plusz szabadnapot. Pont szombati tanítás lett volna, ezért nem kellett bejönnie, ha nem akar. Mikor én rákérdeztem, hogy nekem is van e ilyen lehetőségem akkor tök bunkón és lekezelően közölte a tanár, hogy ez csak azoknak jár, akik vették a fáradtságot, hogy segítsenek. Mondtam, hogy én is ott voltam aznap, de nem hitte el és mikor mondtam, hogy kérdezze meg a xy-t (a kedvencét), mert vele voltam egész nap akkor a csaj letagadta, hogy ott voltam, azt mondta nem látott. (Egy teremben voltunk, több kép is készült.)

De a legnagyobb az volt, hogy az osztály úgy beszélte meg, hogy én adjam oda a ballagási ajándékot, mert elől ültem és így praktikus. Mikor a tanár meglátta, hogy én akarom átadni közölte, hogy nem fogadja el. A csokrot, amit egy másik lány adott át, pedig odaadta a kedvencének, hogy azzal ballagjon.

Azért az a lány volt a kedvence, mert viszonylag rossz volt a családi helyzete és ezt mindig hangoztatta a tanárnak, aki gondolom sajnálta. Az én apám évekig rákos beteg volt a középsuli alatt, egy penészes albérletbe kerültünk, hétvégenge építkezésen segítettem, hogy minél előbb haza tudjunk költözni, majd apum meghalt és anyum is majdnem, de nyilván "ez nem kifogás" meg "a munkahelyemet sem fogja érdekelni a magánéleti problémám". (Nekem lett a legjobb érettségim az évfolyamban és emelteztem a tanár tárgyából a segítsége nélkül, ami külön szúrta a szemét.) Másokkal is ilyen volt, főleg a barátaimmal meg akikkel jóban voltam.

Azonos érdeklődésük, személyisége is szimpatikus lehet.

Illtve amiket már elmondtak: jó olyannak magyarázni, akit érdekel amit mondasz.

Én is jóban vagyok néhány volt tanárommal :)

Van akivel barátok is vagyunk, szóval van ilyen.:D