Más tanár is van így ezzel? Diákok, ti mit gondoltok erről?

10essel teljesen egyet ertek.

Elit gimibe jartam. Minden tanarom kattos volt es alkalmatlan..... el sem tudom kepzelni, milyen lehet egy rosszabb kozepiskolaban akkor.

11-es

4 gimiben fordultam meg.

Nevesítem a dolgot:

ELTE Apáczai csere János

Budai Egyetemi Katolikus Gimnázium

Teleki Blanka

És a Gyermekház Gimnázium magántanulói évfolyamában voltam benne.

Ezek eléggé eltérő sulik. Az Apáczait mindenki elit gimiként fogja fel, amiről azt hiszik hogy ott mindenki valamiben kimagasló. Ennek ellenére a következő a meglátásom:

A kb 600 fős gimiben körülbelül van évfolyamonként 3 valóban nagyon kimagasló gyerek, amiből következik hogy az egész suliban van mondjuk 12, de legyen max 20. Ők zsebelik az OKTV-ket, kijutnak külföldre, ösztöndijazottak.

A fennmaradóból 500 jó, vagy átlagos képességű, és van a maradék 100 akik szenvedve küzdenek az év végi kettesért. Ilyen voltam én is. Túllőttem a képességeimet és a háttértudásomat gimi választáskor.

Na de nem ez a lényeg, a tanárokról is szót ejtek.

Semmivel sem voltak jobbak, vagy rosszabbak arányaiban a tanárok mint a másik három suliban. (jó, az egyházi sulinál nem tudok eltekinteni a felett, hogy fundamentalista katkókról van szó...)

Mindenhol volt tanár akinél néztem hogy ez hogy a bánatos francban taníthat, mert egy Windows XP működhetett az agya helyén, és mindenhol volt tanár akitől elájultam hogy "azta, ilyen ember létezik???".

Volt ahol az angol tanárnő a saját délutáni szabadidejéből áldozott arra, hogy engem felkészitsen, mert jelentős hátránnyal indultam az akkor már 2 éve ott tanuló osztályomban.

Volt filozófia tanárom aki külön foglalkozott velem, mert elájult az esszémtől, és szerette volna megismerni a gondolataimat.

Változó, az hogy elit vagy nem elit csak annyit jelent hogy mennyire van sok szállal az önkormányzati pénzek megszerzésében, és hogy mennyire van hagyománya az orvos meg jogász dinasztiáknak oda járatniuk a gyerkőcöket.

10-es voltam

Utolsó: Az hogy ki minek készül nem mond el mindent egy szakmáról.

Rengeteg idióta tini liba készül pszichológusnak is, mert az jaj de király, nem kell érteni reál tárgyakhoz (haha, aztán már első félévben ott szívhatja mind a neuroanatómiát :D ), és ezzel 3-4X-es túljelentkezést produkálnak pszichológián.

De végül akik bejutnak, benn maradnak, és el is végzik, azok már igazán más összetételűek.

Én bioszon vagyok, vannak átfedő tárgyaim a biosz tanári szakosokkal. Előre látni ki az aki ki fog bukni legkésőbb 3. félévben, és ki az aki jó szakember lesz. Beszéltem is velük, emberileg is érezhető a különbség.

Én tanár vagyok, és bár én is tapasztalom a lenézést sokaktól, nagy ívben teszek rá. A kollégáim között mindig volt egy-két nagyon jó pedagógus, egy-két nagyon rossz, meg az átlag. Én magamat átlagosnak tartom, de a gyerekek imádnak. Én is őket. Jóban vagyunk és igyekszem színessé és érdekessé tenni az órákat. Tudom, hogy a fegyelmezéssel gondok vannak, sokszor kihasználják a jófejséget és nehéz rendet tenni közöttük. No és én elve nem vagyok egy félelmetes jelenség, kb akkora vagyok mint egy hatodikos :-)

Szóval van hova fejlődnöm nekem is, de tanítani szeretek és nem érdekel, ki mit gondol róla.

Azonban egy észrevétel: bár vannak jogos sérelmek a gyerekek részéről, mint minden iskolában, de észrevettem hogy hajlamosak bevédeni magukat, és mindenért a tanárokat hibáztatni. Mindig a tanár a szemét, akár megírják a dogát akár nem, akár túl kevésnek érzik az összefoglalást akár túl soknak, ha rosszul írják meg, sz@r volt a feladatlap, ha jól írják meg,túl könnyű volt. Ha adok házit az a baj, ha nem adok az a baj stb. Nem lehet egyszerre egy osztálynyi embernek megfelelni, pláne kamasznak és az ő szüleiknek akik ott sincsenek és nem látják, hogy az otthon angyali gyermeke egy ősember szintjén üvölt és tombol az iskolában. (vagy tudják nagyon jól mert otthon is ilyen, és miután elsírják nekem hogy ők ketten nem bírnak az egyedüli gyerek Pisitkével, nekem nemcsak vele kell bírnom, hanem még huszonöt másikkal stb)

Én diákként tudok véleményt nyilvánítani, gimis vagyok. Főleg mióta a kamaszkorom kezdetén rádöbbentem, hogy a tanárok közel sem tökéletesek, felnézek azokra a tanáraimra, akik jól tanítanak, türelmesek, és megértenek minket. Az általános sulimból is gyakran visszagondolok pár jó tanáromra, akiknek az órái még most is hiányoznak néha.

Szóval egyáltalán nem lenézendő hivatás, de sajnos mindenki az alapján ítélkezik, hogy őt (vagy mondjuk a gyerekeit) kik és hogyan tanították.

Nekem is van egy csomó pozitív és sajnos elég sok negatív élményem, de magát a tanári pályát emiatt nem tartom megvetendőnek.

Ja, és még hozzáteszem: én is azt kívánom, bárcsak több jó tanár lenne, de nagyon utálom az általánosítást (minden téren) és kifejezetten sértőnek tartom pl itt az egyik választ és az ehhez hasonlókat, hogy "nálunk csak a legalja megy tanárnak"

A családomban is van pedagógus, és már nem azért, de remekül végzi a munkáját, szeretik a gyerekek, tisztelik a szülők.