Mit kapnek, ha utolso nap leanyaznam a tanart?

Tenni nem tud semmit se.

Viszont a viselkedésed Téged minősít majd. Remélem az édesanyáddal és a kishugoddal is ugyanúgy beszélnek majd mint Te a tanáraiddal!

Ez már a sokadik elméleti kérdésed a tanárok bántásáról. Javaslom kezeltsed az indulataidat egy pszichiáterrel. A mentalitásoddal nem sok jövőt jósolok neked a másik sulidban es persze a leendő munkahelyileiden (ott ugyanezeket a kérdéseket fogod kiírni a főnökeidre). Sebaj majd lesz belőled egy kekeckedő közmunkás.

Mesélek egy történetet.

Volt egy tanárunk. Nem szerettük, mert nem volt egy talpraesett darab. Elment. Utolsó napján iszonyat bunkó mód üdvrivalgásban törtünk ki, mikor mondta hogy jövőre már nem tanít minket. Alig látszott rajta, de párunknak feltűnt, hogy majdnem sírt. Szarul éreztük magunkat miatta, a mai napig ha szóba kerül az eset pedig már rég felnőtt emberek vagyunk.

Visszajött később tanítani, még minket is tanított talán fél évig. Elég ciki volt vele szembesülni.

Tanulság:

- ha elkövetsz egy hibát, nem biztos hogy ki tudod javítani és nem bánod meg később, mikor már változol az akkori önmagadhoz képest

- elküldhetsz valakit a fenébe, de kicsi a világ és soha nem tudhatod előre, nem jön e szembe még egyszer veled az illető, esetleg olyan helyzetbe kerülve, hogy hatalma legyen feletted. Vagy valakijének. Teszem azt, felmond. Átmegy másik munkahelyre, mondjuk épp abba a suliba. És megint egymással szemben lesztek. Megéri?

Különben is, ennek semmi értelme. Hagyd a bánatba. Attól nem leszel se több se jobb, hogy beszólsz valakinek. Attól viszont igen, ha megtanulsz a saját ellenérzéseiden, indulataidon uralkodni, felülemelkedni.

Nem eri meg, hidd el. Amikor kozepiskolas voltam, volt egy nagyon megkeseredett tanarunk, gyulolt mindenkit es meg csak azt sem lehetett mondani, hogy egy bizonyos “csoportot”, mivel a legcsendesebb, legjobb tanuloktol kezdve a nepszeru arcokig mindenkivel undorito hangnemben beszelt. Volt, aki leallt vitatkozni, de az evek soran rajottem, hogy egy jo modszer van: mosolyogtam, bologattam, “persze tanarno, igy van, ahogy mondja” teljesen jokedvuen alltam hozza. Igy nem is mondhatta senki, hogy tiszteletlen voltam, de ez idegesitette a legjobban, latni lehetett rajta, ahogy megeszi a mereg.

Neked is ezt tanacsolom, emelkedj felul a dolgon. Csak mosolyogj ra es orulj, hogy valoszinuleg nem latod tobbet.