Ettől rossz ember vagyok?

Van egy osztálytársam, aki ilyen frienemy (barát, aki egyben ellenség is, szerintem nincs erre megfelelő magyar szó) szerepet tölt be az életemben.

Nyolc éve ismerem, voltak már nagyobb vitáink. Erről a személyről annyit, hogy azt hiszi ő a világ közepe. Kicsi kora óta a szüleitől is azt kapja, hogy ő milyen szép, okos és tehetséges. De ez a fajta kényesség mellé még csak olaj a tűzre, hogy a suli egyik legmenőbb (és egyben legbunkóbb) személyének az egyik legjobb haverja. Egyébként ritka gerinctelen egy alak.(egyszer az egyik osztálytársunk beszólogatott nekem, megszégyenített mindenki előtt, erre ő röhögött a leghangosabban és legfeltűnőbben)

Én meg elméletileg kibeszéltem őt a háta mögött (úgy tudtam meg hogy ez a gondja velem, hogy vmelyik órán hangosan mondta valakinek, hogy nem érti egyes emberek miért nem képesek mások szemébe mondani, ha valami gondja van vele). Beszélni beszéltem róla, ami miatt egyfajta kettősség alakult ki bennem: egyrészt az, hogy én milyen rossz ember vagyok, másrészt meg az, hogy az ilyen emberről beszélni nem bűn, hiszen ő is beszél rólam másoknak.

Ám nem tudom melyik az igaz. Akkor most egy gerinctelen szörnyeteg vagyok, vagy csak meginogni látszik?

Válaszokat előre is köszönöm!🙃🙂