A bosszúból fogyás gyerekes gondolkodásra vall vagy jogos?

Depressziós lettem, elhíztam és úgy kezdtem fogyni, amikor kilábaltam a depresszióból, mert meguntam, hogy állandóan fogdossák a hájamat, vagy a két mutatóujjukkak a csipőmre böknek és mondják, hogy "pukk" + az állandó elképedés rokonlátogatásnál és a kérdések; "meghíztál? miért híztál meg?!".

Nekem előtte is gondjaim voltak a súlyommal, 15 évesen anorexiás voltam, utána ingadozott, egyszer volt feleslegem, aztán vékony voltam és, ha feleslegem volt, mindig megjegyezték a rokonok, fogdosták a hájamat, stb.

Megjegyzések után, ha lefogytam, dícsértek, de pikk-pakk visszahíztam és megint beszólogattak.

Ebből kiindulva döntöttem az akkori fogyókúrámnál el, hogy pár kilóval megyek az ideális testsúly alá és, amikor hízok, az ideális testsúlyba hízok.

A vége az lett, hogy 36 kg-ig lefogytam. Előtte már 38 kg-san sírva fogdostam a "hájamat", ha a mérleg többet mutatott, ordítva bőgtem a mosdóban (egyedül voltam).

Elrángattak dietetikushoz. Beléptem efy az anorexiásokat a gyógyulásban segítő Facebook csoportba. Fél év volt, hogy roboráló étrenddel az ideális testsúlyomba hízzak (lassúnak tűnik, de normális, ha figyelembe vesszük, mennyire féltem és nagyon apránként bővítettem az adagjaimat) és egy év volt a roborálástól kezdve, hogy átlagos emberként álljak az ételhez.

Nos, ha te másért fogysz le, ez lehet a vége.

Ha magad miatt fogynál; javaslom, dietetikust keress fel inkább, aki egy egészséges étrendet segít összeállítani, ahol a szervezeted profitál minden bevitt tápanyagból, luxuskalóriát kis mennyiségben vinnél be. Vagyis, aki megtanít rendesen étkezni.

Mert a fő cél nem az, hogy lefogyj, hanem, hogy jót tegyél a testednek azzal, amit megeszel.