Hogyan tudnám a kezelhetetlen gyereket mégis kezelni?

Mihagónak igaza van, egy gyerek viselkedészavara vagy kezelhetetlensége mögött számos ok húzódhat, pl. idegrendszeri is.

És sok esetben pl. otthoni problémák miatt olyan a gyerek, lehet a háttérben egy szenvedélybeteg szülő, vagy bántalmazó szülő, válás, közeli családtag elvesztése, és más traumatizáló dolog, amire a gyerek ilyen viselkedéssel reagál. És akkor a hozzáértő pedagógus még fel is pofozza. Gratulálok azoknak, akik ezt a megoldást lelkesen felpontozzák. Csak remélni tudom, hogy nem szülők és nem is lesznek azok soha.

Abban van igazság és azzal egyetértek, hogy a rossz viselkedés mögött állhat probléma a háttérben; ahogy én is írtam, figyelmet akar.

Azzal nem értek egyet, amit a válaszoló ír, hogy álljunk a szülő elé és közöljük aggódó arccal, hogy a gyereke függő. A szülők sokszor ebben a támadást látják semminthogy a segítőkészséget (legyen ez, legyen más negatív megállapítás a gyerekről). Ott, ahol a szülő nem érzi, hogy baj lenne, nem érünk el így vele sokat, csak, hogy a gyerek szülei homokba dugják a fejüket, foggal körömmel megtorolják a tanár megjegyzését, mert a tanár biztos pikkel a gyerekére és nem is való tanárnak, illetve a gyereket is a tanár ellen hangolják.

Ha nem is diagnózist közölni, de jelezni boztosan lehet a szülőknek, hogy valamiért nem képes hosszabb ideig koncentrálni a gyerek. Úgy látszik szerencsés vagyok, mert olyan tanárokról és iskolákról tudok itt Magyarországon, ahol erre a tanárok külön képzést kapnak. 4-5 fős csoportokra bontják a 30 fős osztályt, és egyénileg oldják meg a feladatot, de csapatonként dolgoznak, közben mozgatják őket, felállnak, leülnek, aki előbb végez kiszinez valamit, összeilleszt, stb. Ismerek olyan osztályt ahol engedélyezett bármikor átülni egy kanapéra, ha úgy érzi neki túl sok valami és nem bír tovább figyelni.

Szánalmas, hogy még mindig vannak akik hisznek a nevelő célzatú pofonban, akiknek a fegyelmezés egyet jelent a megfélemlítés valamilyen módjával, ugyanakkor részben sajnálom is őket, hogy elhiszik, velük valóban jót tettek ezzel.

Bennem most már az a kérdés is felmerült, hogy tulajdonképpen te tanítani jársz oda, vagy felvenni a pénzt.

Azt megértem, hogy nem nevelheted a szülőkkel szembe menve azt a gyereket, de így végül mit kapnak ők azért a pénzért, ha a gyereküket nem oktatod, csak megőrzöd? Nem lesz valami elvárás a tanév végén, az iskola végén? Meg lehet buktatni? Nincs annak az iskolának igazgatója, szabályzata, semmije?

"Nálam lehetőség van bármi mást (halkan, padvan ülve) csinálni ha nem érdekel valakit az óra, de ezt a gyereket az se köti le. Se színező, se könyv, semmi játék. Van egy tv a teremben és csak azt akarná nézni, de az ugye elég hangos, és azzal másokat zavarna. Erre azt mondta nekem, hogy akkor adjak neki egy ipadet és azon nézi... Kész katasztrófa, nagyon el lehet otthon kényeztetve."

A szülő ezen reakciójával nem értek egyet.

Nem érdekelhet minden gyereket minden tanóra minden része. Bevallom, nekem is volt, hogy egy tárgyból nem izgatott, amit vettünk épp és elrajzolgattam, elírogattam valamit, megírtam a házit egy másik órára, Magyarországon gimiben a telefont nyomkdtam; de persze nem feltűnően, hogy ne vegye észre a tanár, mert nálunk még nem volt elfogadott, hogy a diákot ne érdekelje valami, illetve, hogy a többieket se zavarjam.

Ez tök jó tőled, hogy megérted, a gyerekeknek is vannak olyan pontok a napjaiban, amikor nem képes összpontosítani vagy csak simán nem érdekli és adsz lehetőséget, hogy lefoglalja magát, CSENDBEN. Ha a szülők kérésére megkap egy iPad-et, nem vezet jóra. Most képzeld el, ha ülök egy pár órás meetingen és elrajzolgatok az még elmegy, mert azért fel-fel nézegetek, hallom, amit mondanak, stb. De az, hogy berakom a fülhallgatót és elkezdem nézni a "Trónok harca" bakiparádéját Youtube-on, az már ultragáz.

Illetve, mit érnek el a szülők? Fizetnek nagy összegeket azért, hogy a gyerek nézi az iPadet?

"Nálam lehetőség van bármi mást (halkan, padvan ülve) csinálni ha nem érdekel valakit az óra, de ezt a gyereket az se köti le. Se színező, se könyv, semmi játék."

Pszichopata. Szinte biztos. Azokat nem érdekli semmi és nem köti le semmi. Mindig valami extrémre vágynak. Még időben meg kell tanítani a szabályok betartására, ehhez a szülőknek is hozzá kell járulni.