Hogyan legyek nyitottabb, magabiztosabb mások felé?

Nagyon félős, introvertált vagyok, nehezen tudok emberekkel beszédet kialakítani. Szerintem ez onnan fakad, hogy kiskoromban el költöztünk, majd ott az iskolában engem csúfoltak, így nem lettek barátaim. Mire nagyobbak lettünk, én már egyáltalán nem akartam barátkozni velük, mindig egyedül voltam. Először is, én szeretek egyedül lenni. Nehezen viselem, ha nem jut idő az egyedüllétre. Van egy kapcsolatom, együtt élünk régóta, és vele megtudtam oldani, nagyszerű ember, de tény hogy rajta kívül semmi barátom nincs. Azért írtam ki a kérdés, mert munkahelyemen kaptam visszajelzést (minden évben mindenki kap) és ez felmerült sajnos. Hogy nehezen nyitok mások felé, mikor elmentünk céges buliba akkor is toltam a magányosságot a sarokban, én nem mentem oda senkihez, bár aki odajött szívesen elvoltam vele. ( két emberrel csak :D) De ez nagyon ciki számomra is, de az még rosszabb, hogy odamegyek hozzájuk és rohadtul nem tudok beleszólni a témába, nem is merek. Mindenhol ez megy, Félek egy beszélgetésbe kapcsolódni, mert régen mikor próbálkoztam a kutya se figyelt oda, kellemetlen volt az egész, ha meg valakivel elkezdek beszélgetni, egyszerűen egy idő után kifogyok a lendületből, hogy folytassam a beszélgetést, azon kattog az agyam hogy mi a retket mondjak neki, milyen témát hozzak fel, aztán meg az fog zavarni, hogy lehet idegesítő voltam stb. A legutolsó, hogy nem is találom meg azt másokban ami engem érdekel. Én is fiatal vagyok, 24 éves de a korombeliek mellett se találom a témát. Nem egyezik a zenei ízlésünk, alig olvasnak, csak ilyen ócska vígjátékokat meg romantikus dolgokat néznek, meg bulika palik a fontos, nincs is kedvem velük beszélgetni, ha meg találok egy normálisat, akkor meg szimplán azon kattogok, hogy neki mit mondjak. Így megy a napom, aztán haza megyek és hálát adok az égnek, hogy végre nem kell erőltetnem a barátkozást. Viszont barátaim sincsenek tiszta gáz vagyok :( valami jó tanács vagy hagyjam a fenébe az egészet, úgyse változok meg?