Olyan szerencsetlennek erzem magam. Szerintetek jogosan?

Pedagógián tanultuk anno, hogy milyen rosszul tud esni a "jó gyerekeknek", hogy ők "unalmasak" a környezetük számára, hiszen nincs velük "baj". Egy idős, tapasztalt tanítónk volt, aki a lelkünkre kötötte, hogy pedagógusként próbáljunk mindig ugyanannyi figyelmet szentelni mindenkinek és ne hagyjuk, hogy a renitensek elvonják az energiát a "jóktól". De nyilván ezt a valóságban nagyon nehéz megvalósítani. Azt is kiemelte pont, hogy a szülői értekezleteken beszéljünk a "jótanulók" szüleivel is, ismerjük meg a családi hátterüket, mert a jótanulóság mögött sok fontos dolog rejtve maradhat. Esetedben például épp, amit írsz... nem helyes, hogy így érzel, meg kéne kapnod Neked is a családodból a támaszt. Ha jóban vagy édesanyáddal, mondd el neki, hogy érzel. Azaz beszélj az érzéseidről bátran, hátha tud segíteni. Mondd el, hogy hiányzik a törődése, figyelme.

Érdemes lenne elolvasnod a Születési sor(s)rend c. könyvet is, ami pszichológiai szempontból vizsgálja, hogy milyen jellemző problémákkal küzdenek a legkisebb, legidősebb vagy középső gyerekek egy családban - nagyon érdekes! Még olyan dolgok között is összefüggés van, hogy az adott gyerek szülei hányadik gyerekek voltak a saját családjukban...

a legtöbb problémának a megoldása a kommunikáció. ami nem csak egyszerűen a beszédről szól. nem annyi, hogy elmondod, mit gondolsz. az is fontos, hogy megértsék, amit mondasz és úgy is értsék, ahogyan szeretnéd, hogy értsenek. mert nem minden szó és mondat jelenti pontosan ugyanazt mindenkinek.

mondd el anyukádnak, hogy vágysz a törődésére, de azt is mondd el, hogy pontosan mi az, amit csinálnia kellene, hogy érezd a törődését. mert számára és számodra nem biztos, hogy pontosan ugyanazt jelenti ez a mondat. ha te abból éreznéd a törődést, hogy kísérjen el az iskolába, akkor mondd meg neki, hogy úgy szeretnéd, hogy egyszer téged kísérjen el, mert nem szorulsz rá, de olyan jó lenne vele együtt menni. vagy bármi ilyesmi.

fontos magadban tisztázni, hogy mi is a problémád, mi okozza és mi lenne ami megoldaná. utána másoknak így próbáld elmondani.

ha csak arra panaszkodik valaki (direkt nem azt mondom, hogy te panaszkodsz, de sokan teszik), hogy "engem nem szeretnek eléggé", abból a másik nem tudja, hogy pontosan mi a gond, miért érzi így és hogyan lehetne változtatni rajta. és ha nem olyat tesznek erre reakcióként, amiből tényleg a szeretetet és törődést érezné, akkor ezen nem fog változtatni, amit megoldásnak szánnak.

itt jönnek be a szeretetnyelvek. mindenki a szeretet más megjelenési formáiban mutatja meg a törődését, viszont sokszor az egyik ember szeretet kifejeződése (pl. ajándék, pénz, dícséret, ölelés) nem értelmezhetőek a másik számára, mert a másik nem ezekre a szeretet kifejeződési formákra vágyik (hanem pl. együtt töltött időre, egy mély beszélgetésre) és emiatt értelmezni sem mindig tudja, hogy amit kapott az bizony a másik részéről a szeretet kifejeződése volt, csak más formában. sokat segít, ha tisztázni tudjuk a másikkal, hogy mi a problémánk, mi okozza és mi az, amit szeretnénk tőle, hogy megváltozzon a probléma. pont a fentiek miatt ne azt mondd, hogy "szeretném, hogy többet foglalkozz velem", mert ez nem konkrét. a másik számára az is veled foglalkozás lehet, hogy kimossa a ruhádat, megtermeli a pénzt, amiből éltek. mondd azt, hogy "szeretném, ha beszélgetnénk egy órát", stb...