Milyen volt sorkatonának lenni?

"Há akkor megvót még a tisztelet és mindenki becsületes vót, megnevelték a fiatalokat!" -Bélabá 69 éves és soha nem volt katona.

Nekem olyan volt mint egy kolesz. Korán kelés, tanulás, gyakorlatok és többnyire szabad délutánok kimenővel, amikor lehetet kocsmázni, csajozni. Szerettem. Harckocsi irányzó voltam és ezt csak imádni lehetett.

Idősebbek mondták, hogy elég durva volt, folyton ordibáltak velük stb. Azthiszem 18 hónapig szolgáltak, a végére már egész tűrhető volt.

A bevonuláskor rossz volt, utána a rendszer kijátszásáról szólt az egész. Az volt a lényeg, hogy kis előnyökhöz jussunk, kibújjunk a feladatok alól, többször mehessünk haza, meg ilyenek. Folyamatosan beárnyékolta a benti életünket, hogy bizonytalan volt még a leszerelés ideje is, mert akkor volt a Szerb Horváth háború és én hosszú ideig a határon voltam, ott volt arról szó, hogy rá kell húzni, ha úgy alakul.

Volt számos kellemetlen, megalázó része a sorkatonai szolgálatnak. Az értelmet azzal ölte ki belőle a korabeli rendszer, hogy lényegesebb célként kitűzve erőltette a "szocializmus építését", mint a katonai ismeretek átadását, - így aki tehette, ott simlizett, ahol tudott. Ezzel együtt: a nők többsége nem is tekintett férfiként azokra a férfiakra, akik nem voltak katonaviseltek és a korabeli szülők is rossz szemmel nézték, ha egy olyan férfi próbálkozott be a lányuknál, akiről kiderült, hogy alkalmatlan volt katonának.