Miért nem érzem jól magam,egyik közösségben sem?

Világ életemben beforduló lány voltam,jól elvoltam egyedül és jobban szerettem elmélkedni,elemezni,megfigyelni dolgokat, szituációkat mint részt venni azokban.

Hamar felkellett nőjjek,nem éltem igazi tindédzser életet hisz 17 éves korom óta együtt élek a párommal de ezt annyira nem is bánom. Az ő közelségében nagyon eltudom engedni magam,humoros vagyok és fesztelen. A családom felé is,de nyilván másképp. Viszont legyen szó suliról, munkahelyről...az első benyomást megtudom indítani de képtelen vagyok beilleszkedni mert egyből olyan következtetéseket kezdek el vetíteni ami miatt én nem illek a közegbe.

Most például összejött egy állás amire nagyon vágytam,a közeg is elfogadó a korábbi tapasztalataimhoz képest viszont egész áldott nap az anyagiakról,problémákról és vírusról csacsognak olyan kontextusban amivel én nem értek egyet így inkább bele sem kezdek. Aztán van hogy ha végre kinyitom a szám egy meglátással kapcsolatban akkor csak annyi jön rá hogy "aha,igen,persze". Túl komoly vagyok és fókuszált az ilyen helyeken meg persze kritikus. Én szeretek olyan dolgokról beszélgetni ami nem negatív érzelmeket kelt,vagy legalábbis érezni hogy amit mondok az fontos máskülönben szorongok hogy mit gondolhatnak rólam...aztán a másik fázisban pedig bizonygatom miért nem vagyok odavaló.

Most is már azt tervezem hogy mikor váltok újra,mert egyetemre megyek majd ha minden jól megy és így is úgy is elköltözöm,de akkor is aggaszt nehogy az legyen...hogy bárhová megyek mindig ugyanúgy én leszek az elvont,csendes lány.

Lehet ez szocfóbia vagy mégis hogyan lehetne ezen változtatni? Ha jelent bármit is infj vagyok tehát személyiségemet tekintve is erősen introvertált,nagy igazságérzettel...sokszor küzdök emiatt.

Köszönöm ha tudsz tanácsot adni,esetleg neked is van hasonló tapasztalatod de már túl jutottál rajta!

21/L