Mivel tehetem jobbá az egyetemi életet, ha egyébként már egyáltalán nem szeretem? Hogy húzzam még ki az utolsó évet?

Nekem az egyetem fura mód az életem egyik legrosszabb időszaka lett. Némileg csalódtam az egyetemi oktatásban is, de a legnagyobb csalódás az igazából a szociális élet szempontjából ért. Én egyedül mentem az egyetemre és nagyon lelkes voltam, hogy akkor majd biztos csomó embert megismerhetek, barátokat szerezhetek, majd mindig lesz valami program stb., mert mindenkitől ilyen tapasztalatokat hallottam az egyetemi életről. Na nekem ehhez képest inkább olyan volt mintha valami megözvegyült kisnyugdíjas lennék, akinek már elhunytak a barátai, a családja egyre ritkábban néz rá stb... Szóval egy átlag napon csak szimplán elmentem az egyetemre, részt vettem az órákon, visszementem a koliba, tanultam, aludtam. A gyerekkori barátaimmal eltávolodtunk egymástól (mindenki máshol tanult és/vagy dolgozott, elköltözött stb.), egyre ritkábban tudtunk csak személyesen találkozni és egyre kevesebb közös témánk volt. Mindeközben az egyetemen nekem nem sikerült új kapcsolatokat kialakítanom. Inkább csak ilyen felszínes kapcsolataim lettek, amik csak az egyetemre korlátozódtak és pl. kértek tőlem jegyzetet, házit és hasonlók. Egyetlen egy lánnyal lettem jóban a szakomon, de ő nem volt túl szociális típus és nem igazán tudtam rávenni közös programokra, így max. néha elmentünk enni, sétálni és beszélgettünk. Valamint legalább akkor vele tudtam együtt menni az órákra, volt ki mellé leülni, együtt csináltuk a páros feladatokat stb., mert egyébként a többi szaktársam még ilyesmikre sem volt túl nyitott. A koliban pedig mindig random emberekkel kerültem össze, akikkel így nem nagyon volt sok kapcsolódási pont és teljesen más volt az időbeosztásunk is (pl. volt akivel szinte alig láttuk egymást). Valamint nem is voltak olyan egyetemi vagy kolis programok, amikre egyébként egyedül is szívesen elment volna az ember és jól érezhette volna magát, így nem is nagyon találkoztam a csoporttársaimon és a szobatársaimon kívül másokkal. Úgyhogy az eddigi egyetemi éveim elég unalmasan teltek, de legalább az tartotta bennem a lelket, hogy szerettem a szakot, érdekelt, szerettem tanulni és ezzel kapcsolatban voltak sikerélményeim is, illetve az az egy szaktársam, akit az előbb említettem. Viszont úgy alakult, hogy még egy évet rá kell húznom (csúszás és halasztás) és tudom, hogy az még sokkal rosszabb lesz, mert egyedül leszek (a szak nagy része és az az egy lány is lediplomázik, elmennek), a tanulás kapcsán is erősen csökkent a motivációm és a lelkesedésem (a csúszás-halasztás és a korábbi tapasztalatok, pláne a digitális oktatás miatt). Úgyhogy hiába tudom, hogy be szeretném fejezni és már "csak" két félév van vissza, egyszerűen semmi motivációm nincsen hozzá és már előre érzem, hogy borzasztó lesz, utálni fogom.