Szerintetek mik az előnyök és hátrányok ha az embernek jóval idősebb tesói vannak?

Az én testvérem 14 évvel idősebb és a korkülönbséghez képest egész jó a kapcsolatunk, de őszintén szólva talán kevesebb egyértelmű pozitívumot tudnék felsorolni.

Pozitívum az, hogy sok mindenben tudott nekem segíteni amiben a szüleim nem voltak annyira otthon, hiszen azért frissebbek voltak az információi, emlékei, tapasztalatai és korban is közelebb állt hozzám (pl. tanulásban, továbbtanulás kérdésében vagy a modernebb technológiai kérdésekben, hogy mondjuk hogyan kell online ügyeket intézni és hasonlók). Mivel ő idősebb és tapasztaltabb, ezért nyilván más világnézettel és gondolkodásmóddal is rendelkezik mint én, ami abból a szempontból jó, hogy rajta keresztül más véleményeket, perspektívákat is megismerhettem. Akkor több helyre eljutottam neki köszönhetően, mert magával vitt vagy éppen elkísért valahová, ahová egyébként mással vagy egyedül nem tudtam volna elmenni (pl. voltunk együtt nyaralni, sokszor kirándultunk együtt). A volt párjával is tök jó kapcsolatunk volt, vele is sok időt töltöttem együtt és ugyanúgy voltak közös programjaink. Ez a szüleimnek is ugye egy megnyugtató gondolat volt mindig, hogy mégis velem van egy felnőtt, de nekem sem volt kellemetlen "most felügyel valaki érzés", mert a tesóm és/vagy a párja volt az, ő is fiatalabb, ő is akár jól tudta magát érezni. Valamint anyagiakban is támogatott, hiszen sok ajándékot kaptam tőle, sokszor meghívott valamire vagy, ahogyan említett elvitt ide-oda. Szóval sok mindent köszönhetek neki, de én valamiért mégis inkább azt éreztem mindig, hogy a hátrányai picit inkább többségében vannak. Emiatt én pont mindig inkább azokat az osztálytársaimat, barátaimat irigyeltem, akiknek korban közelebb álló testvéreik voltak.

A 14 év 14 év és azt jelenti, hogy mi nem együtt gyerekeskedtünk, nem együtt nőtünk fel, nem is laktunk együtt rendesen (ő középiskolától kezdve kolis volt, majd más városban élt, most is máshol él) és szerintem azért egy testvéri kapcsolatban meghatározó a gyerekkor, a közös gyerekkori emlékek és élmények. Na nálunk ez ugye teljesen kimaradt és bár töltöttünk együtt időt, a közös programok nagy része sokáig inkább rólam szólt, hogy most mesét kell nézni, most vigyázni kell rám, most játszani kell velem. Sokaknak a testvérük a cinkostárs és a benfentes, akivel mindent megosztanak és mindent megbeszélnek, amit mondjuk a szüleiknek nem mernek elmondani és segítik egymást, megértik egymást stb., de nekem a tesóm mindig inkább olyan volt mint egy második anyuka (a személyisége is inkább picit ilyen anyáskodó, gondoskodó, már-már főnökösködő stb.) és így neki sem mondtam el a kis titkaimat, éppen mi van a suliban, barátokkal stb., mert egyszerűen ő már nem volt ebben partner. Az előbb említett tulajdonságait (anyáskodó stb.) is egy idő után már tehernek éltem meg, hiába akart segíteni, támogatni, nekem az már sok volt. Sajnos sokan össze is hasonlítgattak minket, ami nem volt fair, hiszen szimplán a koránál fogva mindenben előrébb járt nálam és emiatt mindig ő volt az okos, a szép, az ügyes, a talpraesett, a tájékozott stb. Ezt nagyon nehezen tudtam feldolgozni, mert akkor még nyilván nem értettem, hogy mi van emögött és ez úgy csapódott le bennem, hogy én rosszabb, kevesebb, bénább, csúnyább stb. vagyok. Illetve még azt tenném hozzá, hogy a családban én vagyok a legfiatalabb és emiatt mindig is én voltam "A gyerek". A szüleim mindig sokkal szigorúbbak voltak velem, jobban fogtak, rövidebb pórázon tartottak és mindig inkább gyerekesen kezeltek, ez igaz a mai napig az összes családtagra. Gyerekként is ugyan felnőtt társaságban voltam, felnőtt beszélgetéseket hallgattam stb., ami által persze lehet sokat tanultam, esetleg érettebb lettem stb., de mégis mindig az volt, hogy le lettem ültetve egy sarokba, hogy most maradjak csendben, mert a felnőttek beszélgetnek. Még mindig nem érzem úgy, hogy egyenrangú tag lennék a családban, hiszen tényleg mindenki sokkal idősebb nálam, a tesóm áll hozzám a korban legközelebb (pl. nekem a legfiatalabb unokatestvérem is 16 évvel idősebb, így velük sincsen semmilyen kapcsolatom, szinte alig ismerem őket) és ezért mindig picit kívülállónak éreztem magam, nem olyan szorosak a családi kapcsolataim. Valamint a szüleim is idősebbek voltak mikor születtem és szerintem ennek is megvolt a hátránya, mert a tesóm idejében még aktívabbak voltak, fiatalosabbak, lendületesebbek, türelmesebbek, jártak ide-oda stb., míg nekem már picit lassabb, nyugodtabb és egy gyerek szemszögéből unalmasabb családi élet jutott.