Barátnőm belevág folyamatosan a szavamba?

Folyamatosan mást sem csinál a barátnőm például hívásban, hogy amikor mesélek, sztorizgatok valamit vagy valamiről, akkor folyamatosan belevág a szavamba valami véletlenszerű butasággal és nagyon rosszul esik.

Emiatt már konkrétan kedvem elment attól, hogy telefonáljak vele és nagyon rosszul tud esni, amikor nem hagy elmondani valamit.

Ez még amolyan a kezdet és folytatom is.

Amikor ő mesél nekem elvárja, hogy ne beszéljek közbe (mert már én is direktből, kíváncsiágból közbeszóltam, amikor mesélt, hogy vajon mit fog reagálni.(?) ), mert ha mégis, akkor én leszek konkrétan a rossz.

Nem egyszer volt már olyan, hogy amikor elkezdtem mesélni valamit, akkor ilyet szól nekem, hogy "leszarom". Utána megint elkezdem mondani és megint ezt mondja. Ezt már egyszerüen nem lehet viccnek venni, mégha annak is szánja.

Volt már olyan is, hogy elmeséltem 2-3 sztorit majd a végén miután elmondtam, annyit mond kicsit nevetve, hogy "lehet megfogsz ezért ölni... de nem figyeltem". És ez így áuhh... Na ez baromira szarul esett nekem.

Az is zavar, hogy nagyon ritkán fűz hozzá valamit. Elmondok egy sztorit és sose kérdez rá semmit sem. Ő elmond valamit, akkor én mindig rákérdezek, meg érdeklődöm.

Folyamatosan megbánt engem azzal, hogy olyanokat mond nekem poén szinten (elvileg) : "unalmas vagy".

Na már most... Tudom magamról, hogy nem vagyok egy izgalmas ember és személy szerint unalmasnak tartom magam és ezt ő is tudja, de ennek ellenére ezekkel a mondatokkal úgy megtud engem bántani, hogy elmegy az életkedvem. Tudja jól, hogy nekem ezek bántóak és mégis ilyeneket mond nekem.

Nem egyszer mondtam neki a belevágással kapcsolatosan, hogy "ne vágj, légy szíves a szavamba", "hallgass végig", "elmondhatom?", meg mondtam is neki, hogy engem ez zavar. Természetesen normálisan mondtam el és besértődött, ment a hiszti.

az unalmas vagy dologgal kapcsolatban is elmondtam neki, hogy ez engem bánt meg ilyenek, de úgy látszik nem érdekli és azért jól elpoénkodik vele, mert biztos olyan viccesnek fogom tartani.

Úgy érzem nem hallgat végig, le vagyok szarva. Már konkrétan semmit sem merek mondani az utóbbi pár hívásban, mert tuti közbe fog szólni, vagy leszarja stb.

Elment a kedvem az egésztől és inkább csendben maradtam, meg válaszolgattam rossz kedvvel, amolyan szomorúan.

Már nem is szeretnék egy jó ideig teelfonálni vele.

Ő pedig napi szinten elvárja, hogy telefonáljunk, de így nem látom értelmét. (meg szerintem a napi szinten való telefonálás kicsit sok)

Félre ne értsétek.. iszonyatosan szeretem a barátnőmet, de tényleg. Csak ezek nagyon tudnak fájni és nagyon elveszik a kedvemet az egésztől. Ezért szoktam a haverokkal többet telefonálni, mert ők végighallgatnak és jókat elbeszélünk.

Mit javasoltok? Mit kellene tennem?