Más is érezte már azt, hogy bekerült egy közösségbe, de mintha láthatatlan lenne a többiek számára?

Vannak ilyen cégek és csapatok sajnos. Én is voltam már több ilyen helyen is, ahol hónapok alatt sem sikerült baráti kapcsolatot kialakítani, kb harmadik kerék voltam, csak egy biorobot a sok közül, reggel bementem dolgozni, majd este haza mentem, kb senkivel nem beszéltem egész nap.

Ha normális közösséget fog ki az ember, akkor már 1-2 hónap után is érezhető, hogy összetartó csapat lesztek, nem lesz kilógó láncszem sehol.

A legtöbb közösség nagyrészt suttyókból áll. Így inkább annak örülök, ha észre sem veszek, addig legalább nyugtom van és amíg nyugtom van, leszarom, mi a véleményük rólam, lényeg hogy tartsák meg maguknak. Nem adok rá alkalmat, hogy kihasználjanak. Régebben párszor én is próbálkoztam adogatással, egyéb kedveskedéssel, de mivel viszonzatlan maradt, így teljesen leszoktam róla.

Új közösségben figyelek, van-e értékes ember, de nagyon ritka olyat találni, aki méltó arra, hogy értelmes beszélgetésbe kezdjek vele, tehát nem fog szart keverni, hátba támadni és a mit csinált a szomszéd, meg a mit főzzek témán kívül egyébb mondanivalója is akad.

#3-al értek egyet.

Egyébként ez végigkísér majd egész életed során, mindenhol megesik ez, iskolában munkahelyen, közös csoportokban, idősek közt is...

Egyébként ezt egy új munkahelyen valóban lehet érezni már 2-3 hónap alatt ahogy írták, hogy milyen a társaság, hogy ez egy olyan munkahely lesz ahol szívesen beszélgetsz vagy maradsz bent munka után vagy mész el céges bulira, vagy alig várod h vége legyen és húzhass haza....

És valóban nehéz munkahelyen barátságot kialakítani.