Van még olyan bármilyen társaságban mint én?

Szia !

Hát igen, átlátom a helyzeted. Ez tökéletesen illik rám is. Lehet ebben én voltam a hibás, de valahogy nekem is be kellett vágódnom másoknál (ha érted). 9-ben kezdődött az egész, akkor igyekeztem egy nagy mókamester lenni, utdd meg be is vált, kedveltek is. Aztán kezdtem egyfolytában én lenni a gúny tárgya, csúnya szavakkal illetek, de elvicceltem. Immár pedig annyira bántanak azok a szavak hogy van mikor suliba már gyomorideggel megyek és ez nem vicc (ma már 12-edikes vagyok). Hülyéskedésnek megy, de már nagyon bántanak. Igyekszem hogy ne látszódjon rajtam, de volt már mikor annyira felidegesített hogy majdnem sírtam...

Más társaságban is jártam úgy mint te, el is mesélem. Unokatestvérem (lány, két évvel kisebb mint én) bérmálása volt egy étteremben megtartva meg minden. És este (majdnem éjjel) ott volt együtt, elvonulva egy nála 4 évvel idősebb fiúval és gondoltam odamegyek hozzájuk csevegni mert unatkoztam, és társaságot kerestem. Érted, odamegyek, és kérdem hogy na mizujs (tök lazán, nem felvágósan, nem bántóan!). És a válaszra azt hittem elájulok, annyira rosszul esett !!!! Azt mondta a fiú (akivel jóban is voltam még valamikor), idézem : "Nem látod hogy épp fűzni próbálom?".... Na ez egy szép leppatintós szöveg volt, nem kellettem társaságnak. A pláne hogy uncsim eléggé felvágós a pasis ügyekben, sokkal szebb nálam, de agyilag nem sok van neki... Gondolhatod, szörnyen rosszul esett !

Úgyhogy nem vagy az egyedüli :).

De én azok után nagyon megválogatom bárkinek a szavaimat és ha tudom milyen társaságba kell menni, komolyan, nem is megyek el. Harag nélkül megmondom nem érek rá és ennyi, és megspórolok magamnak egy pár rosszul esését. Én ezt csinálom :) Persze emiatt sok barátom elhanyagolt, de így is jobban jártam, még előttem az élet és még rengeteg értékes embert ismerhetek meg :)

Ne félj ! :)

18/L