Változnom kellene vagy majd kialakul?

Első éves vagyok egyetemen, de ez nem számottevő. Általában nem találom meg a közös hangot az évfolyamtársaimmal. Sem középsuliban, sem itt. Lehetséges velem van a baj, de az van, hogy nem akarok én saját magamon változtatni semmiben. Kicsit fura vagyok, abból a szempontból, hogy mindig azt csinálom, amit más nem. Az érdeklődési köreim egészen mások, mint a környezetemnek. Sokszor nem is tudom hovatenni az embereket a környezetemben. Hogy írjak magamról kicsit: 20 éves lány vagyok, gyógyszerészetet tanulok. Emelett érdekel a pszichológia, pszichiátria, technológia, tudományok, bőrgyógyászat, főként dermatogyógyszerészet, pszichoaktivitás. Fejleszteni akarom magam, minél több infórmációhoz jutni. A minőséget helyezem előnybe bármiről legyen szó. Egészségesen tálplálkozom, amit nem szoktam reklámozni, vagyis másra erőltetni, mindenki intézze a saját maga életét. A dolgoknak a jó oldalát szoktam, a nehézségeket, a panaszkodás is távol áll tőlem. Úgy érzem az önkritikám és az önbizalmam normális. Fizikailag is elégedett vagyok viszonylag magammal, amivel meg nem (mert ugy-e én is lány vagyok), azért tenni szoktam. Ha stílust nézünk, akkor sportosabb típuus vagyok, zenei műfajok közül a trance-t, progressive-t, Kalkbrennert hallgatok. Sminkelni nem igazán szoktam, csak nagyon alap dolgokat. Leírtam most így a dolgokat, és persze, tudom, hogy ez alapján nem igazán lehet véleményt alakítani egy emberről, csak úgy sugallni szeretném, hogy az önértékélésem nincs a bolha hátsója alatt. A férfiak terén, mert az idősebekkel (30) találom meg a közös hangot. Bár ez egy-két embert jelent esetemben, de tudom, hogy a társalgásunk nem felszínes, és úgy érzem, hogy nem csak én kapok a kommunikáció során, hanem adok is. Bár fitatal vagyok, nem igazán vagyok a párkapcsolatok híve, nem csalódás okozta ezt, nyitva tartom a szemem, és látok dolgokat. Ezzel a 30 éves férfival tartom a kapcsolatot, akivel valószínű, hogy nem kellene, de szükségem van rá, olyan szinten, hogy találkozásunk során (egy évben kétszer) feltölt. Nem tanácsokkal lát el, hanem én vonok le következtetéseket általában. Egy jó képű férfiről van szó, akivel szívesen töltöm az időmet évi két alkalommal kikapcsolódva. Barátom meg 16 évesen volt 1,5 évig, de hát ez viszonylag lényegtelen, csak ha párkapcsolati dolgokról van szó.. Változtatni nem igazán szeretnék önmagamon, csak kissé elgndoldolkodom, hogy valóban helyes ahogyan élek? Mennyire normális, ha nem épp úgy élem az életem, ahogyan a korombeli egyetemisták: buli, pia heti többször, és a hét minden napján elismételjük a sztorikat ? Igaz az, hogy az emberek megszűrődnek körülöttünk és majd a végén megmaradnak azok, akikkel valójában jól tudjuk érezni magunkat? Mert én még nem igazán nem tapasztaltam ilyet egy ember és a családom kivételével. Előre is köszönöm a válaszokat. Üdv