Jó visszaszólások idegesítő vagy ostoba kérdésekre?

De ismerős a helyzet.

Általában én erre csak annyit mondok,hogy:

-az én életem, miért fáj az neked ,hogy én ilyen életre vágyom?

-megvan az oka ,hogy miért (karrierista életre vágyok, úgy hogy másokon a legtöbbet segítsek munkámból adódóan, a világból minél többet akarok látni, és nem 4 fal közé beszorítva lenni)

Aztán erre jön a válaszuk : fintorgás, bámulás ,mintha nem lennék ember, meg hogy biztos nem szeretem a gyereket( nincs semmi bajom velük, csak nincs meg bennem annyira az anyaiság(+ hormon problémáim miatt sincs meg bennem annyi női hormon),hogy megfelelően felneveljem, mert ugye azt nem olyan könnyű(Még ha sokan azt is hiszik, ezért van most ennyi elkallódott gyerek, tudom régen is volt , de manapság valahogy mégis rosszabb, mondom én ezt nagyon fiatalon).

Mai napig nem értem, hogy miért nem lehet elfogadni a másikat,ha ő nem olyan életet akar mint az átlag. Van olyan női ismerősőm,aki judozik, amolyan "nem retten el attól ha 2 nehéz szatyrot kell megemelni" (nem mellesleg én is ilyen vagyok). Tudtommal a 21. században élünk, de úgy látszik sokan valahol lemaradtak.

Folytathatnám azzal is,hogy miért nem akarok gyereket, de erre jönnének az anyatigrisek, akik leoltanának,hogy milyen embertelen vagyok, miközben nem is ismernek.

Visszaszólások , hát van amikor jól jön, de van amikor inkább jobb semmit sem mondani,hogy ne süllyedj le az ő szintjére.(Esetleg egy szemöldök felvonással elintézni)

Meg ez az egész gyerek téma ,egy megfelelési kényszer a társadalom felé...én meg nem nekik akarok megfelelni hanem magamnak.

Valahogy én úgy vagyok,hogy inkább segítek sok szegény családokon, gazdátlan állatokon(nem csak kutya,macska).

Azt az egyet nem értem még :

Miért van az ,hogy mi (akik nem akarnak gyereket) nem kritizáljuk, nem kötünk beléjük,hogy miért csináltak gyereket, de ők "éreznek" magukban annyit, hogy felrójják nekünk ?! Milyen jogon ? Ennyiből én jöhetnék azzal,hogy míg ő egy embert felnevelt,addig én több száz állaton, emberen segítettem....Jó persze ez így túlzás, de azért érthető valamennyire.

- Mikor mész már férjhez?

- Majd szombaton...

(Az esküvők mindig szombaton vannak ugyebár :P)

- Majd ha gyereked lesz, meg tudud édesjányom!

- Ha gyerekem lesz, remélem nem leszek olyan mint te...

- Mikor akarsz gyereket?

- Abban a pillanatban, amikor a fizetésem ezt lehetővé teszi.

Vagy ha a fizetés már megvan:

- Abban a pillanatban, amikor hagyni fogom valakinek, hogy a punc.imba spricceljen...

(Utóbbit ajánlom, mert erre garantáltan köpni-nyelni nem fog tudni! :D)

- Miért nincs barátod?

- Azért, hogy legyen mit kérdezned, amikor találkozunk.

Vagy:

- Mert nem akárki kaphat csak meg. Nem Akárki még nem jelentkezett...

Egyébként tudnék még írni, de inkább leírom a tapasztalataimat: fanyar, száraz humorú, cinikus visszaszólásokkal operálj. Egyből befejezik és érzik, hogy úgy el tudod őket küldeni a pitsába, hogy alig várják majd az indulást :P Ugyanezeket a kérdéseket szoktam kapni én is, csak én a nemek harcában a másik tábort erősítem. Persze a válaszokat átírtam női-re, értelemszerűen nem ezeket szoktam válaszolni. :D Mondjuk a házasságosdinál pont igen, meg, hogy mikor lesz gyerek (fizetéses verzió), a többire férfiszemszögből válaszolok azért. Ja, és ne érezd úgy, hogy a véleményedért bocsánatot kell kérned, mert nem sérted meg őket, csak mondjuk paprikás f@.szkorbáccsal a hátukra csapsz egyet-kettőt, hogy az igazi okok nem pont rájuk tartozik. :)

Egyébként meg mondhatod nekik egyszerűen azt is, hogy semmi közük hozzá. Ez is működik. Rokonoknál is! Majd ha változás áll be, tájékoztatva lesznek a térfigyelő rendszer és kommunikációs hálózat által (nyuggerek) által.