Mindenki várja a nyarat, nekem viszont az a szenvedés, és szomorúság időszaka. Van még valaki így vele?

Mivel egész életemben kövér voltam, a nyarakat már gyerekkoromban megutáltam. Nekem a nyár arról szól hogy reggel felkelek, alaposan letusolok, elmegyek dolgozni, de munkakezdés után 1 órával már vizes a ruhám tetőtől talpig az izzadságtól, és büdös vagyok. Ezek miatt a munkatársaim kerülnek, igénytelennek tartanak. Ezen annyira szorongok, hogy nem is tudok másra gondolni, se a munkára se semmire, csak arra hogy már megint izzadok, emiatt egy kín a munkahét. Hétvégén csak ülök itthon, a barátommal is csak este találkozok ha már nincs olyan meleg, és felvehetek hosszú szárú felsőt+nadrágot, nem akarom hogy szégyellje a rengő hájú izzadós barátnőjét. Minden programból kimaradtam mindig, strandolás, nyaralás, erdei túrák, sátorozás, tűznél sütögetés, városban fagyizás, a külsőm miatt. A legszörnyűbb az amikor látom hogy a párom a szeme sarkából megnézi a szép nőket, akik falatnyi ruhákban sétálnak magabiztosan. :( Ezért se szeretek vele kimozdulni, mert mindenhol ezzel szembesülök, hogy ilyen nők mászkálnak, és hiába nem bámulja meg őket, akkoris látja hogy én milyen vagyok hozzájuk képest. Nincsenek barátnőim sem, hiába próbálok télen barátkozni, ha nyáron rájönnek hogy nem lehet velem kimozdulni, mind hanyagolni kezdenek. Minden évben nekiállok fogyókúrázni, de 5 kilónál megáll minden, tehetek bármit nem fogyok tovább hetekig, ilyenkor feladom, és megint kövéren köszönt rám a nyár, persze azokat az 5 kilókat egyből vissza is hízom. Mondhatjuk hogy már megszoktam ezt 23 év alatt, de mégis bennem van a vágy, hogy még lehetnek nekem is szép nyaraim, nem vagyok még öreg.