Mit lehetne tenni ebben az esetben? Érdemes így barátkozni? Mást elszokott fogni ez az érzés?

Szerintem ez butaság, már ne haragudj. :) Nincs olyan, hogy valakinek az életében nincsen hely - új embereknek mindig van. Az ember nem egy busz, ami egy idő után nem bír el több utast. Sosem tudhatod: mi van ha sok embert ismer, de mégsem igaz barátja egy sem? Mi van, ha az összes ismerőse közül téged talál a legszimpatikusabbnak? Mi van ha jobban megismeritek egymást és rájöttök hogy lelki társak vagytok?

Egy esélyt mindig kell adni a dolgoknak. Barátkozz bátran, ha te is szimpatikus vagy, megy majd magától minden. Ráadásul egy ember által megismerhetsz másokat is, akikkel szintén barátságokat alakíthatsz ki.

Ha van esetleg valami hobbid, azon keresztül is találhatsz hozzád hasonlókat. :)

Egyébként hadd fűzzek egy személyes példát is a válaszomhoz, hogy tudd, a facebook mennyire csalfa. Volt egy barátnőm, akivel évekig elválaszthatatlanok voltunk. Aztán több okból is megszakadt a barátság és vagy 3-4 évig semmit sem beszéltünk egymással. Mindkettőnknek hiányzott a másik, ezért folyton lestük egymás facebookját, de egyikünk sem mert kezdeményezni, mert a profil alapján mindkettőnkben az a kép alakult ki, hogy a másik új társaságra talált, menő élete lett, stb...

Aztán két éve a barátnőm lett a bátrabb, és írt nekem. Képzeld el, kiderült, hogy a látszat ellenére mindketten elég magányosak voltunk és veszettül hiányoztunk egymásnak, arról nem is beszélve, hogy mindketten teljesen ugyanolyanok maradtunk, mint régen, de ezt néhány fotóról ugye nehéz megítélni. Mindkettőnk azt hitte, nincs már helye a másik életében, és láss csodát: azóta megint minden a régi, mintha el sem váltunk volna. :)

Szóval hidd el, a facebook sokszor csak látszat.