Túlságosan eltávolodtam az emberektől?

Ha csak felfogni tudom őket, de megérteni nem. Hallgatok másokat és a beszédüknek nincs tartalma. Amennyiben akad, akkor plagizáláson értem volna egyeseket, ha nem idéznek félre.

Ennek okán én is képtelen vagyok megértetni magam. Lelki közösségnek nem vagyok tagja. Más csak a kezdeti rokonszenvét tudta lerombolni az idők során.

Mindenki szörnyen idegen, akiket ismertem azok is, persze én is számukra. Ez a folyamat egyre magasabbra húzza a falakat körülöttem. Mostanra olyan elidegenedést érzek, hogy motivációm alig van bárkivel felvenni a kapcsolatot, legyen az új vagy régi. Hetekig elélek csak tájékozódási szintű kommunikáción. Elég defenzív részemről.

Nem akarom, hogy kialakuljon egy "ÉN kontra ŐK" zsigeri utálat. De már kezd frusztrálni a helyzet, sőt gyötör, hogy bizonyos szerepeket nem tölt be senki az életemben.

Magamat nem gondolom többnek, mert leszakadtam a nyájtól, hanem elveszettnek.

A kérdésemre a válasz igen. Szóval inkább mások tapasztalatát várom. De ezt a kérdést, mintha itten túltárgyalták már volna.