Titeket ért már megkülönböztetés amiatt hogy mások vagytok és nem tehettek róla? Lehet kompenzálni?

Rajtam sajnos egyből feltűnik hogy más vagyok mint egy átlagos ember, és akiket jobban megismerek, az emberek nagyjából fele be is vallja hogy "nem voltam valami szimaptikus" mielőtt jobban megismert volna. Egyrészt azért mert aspergeres vagyok, másrészt meg gyerekkoromban USA-ban éltem, így élő beszédben gyakran elkezdek akcentussal beszélni, vagy magyarul nem létező kifejezéseket használni.

Ebből persze az Asperger a nagyobb baj. Sajnos észrevettem hogy teljesen más logikával gondolkozom, így gyerekként lehetetlen volt velem barátkozni. Azóta persze megtanultam, hogy engem abszolút nem érdeklő témákról (ami a beszédtémák 90%-a) is lehet beszélgetni, hogy stilisztikailag több lépcsős gondolatmeneteket ki kell hagyni a beszélgetésekből (tehát mindig csak az aktuálisan elhangzott dolgokra reagáljak), hogy a számomra érdekes tárgyajat ne szagoljam meg / nyaljam meg / fogdossam össze, hogy az illemtan szabályait be kell tartani akkor is ha funkcionálisan semmi értelme, stb stb...

Amerikai akcentus zavaró, de így jó pár év után teljesen érthető a beszédem, csak oda kell figyelnem hogy ne "engedjem el magam".