Új élet reményében!?

Sziasztok ! Én egy 21 éves fiú vagyok, és azon elmélkedem, hogy új életet "kéne" kezdenem?

Tudom sokan most úgy vélik hogy ez a buta gyerek hogy tudna 21 évesen új életet kezdeni, mert hát ugye előtte áll az élet, amit én nem is cáfolok, de...sok olyan dolgot láttam/tapasztaltam amit nem kellett volna,, és úgy érzem nagyon rossz irányba haladok, 15-6 évesen már aktív voltam az éjszakában, folyton voltak péntek/szombat sőt, még vasárnapi kimaradások is, buliktól kezdve, az ivászatig, volt más is, de nem ez a lényeg, egyszerűen nem figyelt rám senki, mindig magam ura voltam, ilyen tipikus falkavezér jellem, de sajnos az iskola rovására ment.

Akkor még nem volt jövőképem, hogy mi leszek ha nagy leszek, érettségire jártam, csak sokat lógtam az iskolából, meg kezelhetetlen voltam, ez alatt nem az agresszióra gondolok, hanem sosem bírtam magammal, és ezek a tanítási órák rovására mentek, amiből a tanároknak elege lett, akkoriban ténylegesen elhittem hogy ez a helyes, meg a trend, de idővel rájöttem hogy az egész életemet elcsesztem.

Amikor a tanulás helyett is a szórakozást helyeztem előtérbe, most pedig itt vagyok egy nyamvadt járműfényező szakmával, amivel el se tudok helyezkedni, hogy meg tudjak belőle élni, és további célokat tűzzek ki magamnak, olyan munkákat kellett/kell elvállalnom amikkel épphogy fent tudom tartani azt a szintet hogy meg tudjak élni, de én úgy érzem ennél többre vagyok elhivatott, szó szerint vágyom hogy ismét tanulhassak, csak ugye ahhoz is pénz kell, meg a létfenntartásra is, igazuk volt a kor veteránjainak, hogy a tanulás fontos, és megalapozza az életet, nem voltam elég erős, sőt gyenge voltam, ki is estem a sorból, amikor még lehetett volna belőlem valaki, tudom létezik felnőttképzés, csak mint említettem ehhez is tartós anyagi háttér szükséges, és azért fordultam a gyakorikérdésekhez, mert tudom hogy vannak hasonló cipőben járó emberek is, és már nem tudom kihez forduljak, ha ti sem segítetek, kénytelen leszek elmenni pszichológushoz, mert úgy érzem elkapott egy mély depresszió, amiből nem tudok önmagam kilábalni, hosszú évekig a tinikor után beszippantott a virtuális világ, és csak számítógépeztem megállás nélkül, volt hogy éjszakákon át, és nem volt szükségem drogokra, hogy ténylegesen elszakadjak a valóságtól, mert észrevettem magamon hogy rossz irányba haladok, egyedül érzem magam, az édesanyám távol él tőlem, idejét nem tudom mikor láttam utoljára, az édesapámmal két értelmes mondatot nem tudok váltani, mert ő nem tudja bennem mi zajlik le, és nem hogy segít, inkább hátráltat, és még a lelki terhet is a nyakamba akasztja, ha úgy hozza a helyzet.

Ameddig elmentem alkalmi munkára, esetlegesen másik városba, addig a barátaim is elmentek külföldre, vagy eltűntek...úgy érzem magam, mint aki most jött ki a börtönből, és úgy akar új életet kezdeni, lehet én vagyok túl negatív, de így is egy saját illúzióbörtön gödréből akarok kimászni. Lehetséges?

Én tudom jól hogy az első lépés mindenben nehéz, de egyszerűen nem tudom mit tegyek, tudom hogy ez így nem mehet tovább, és sokan most azt gondolják rólam hogy egy 21 éves nyafogógép vagyok, talán igazuk is van, de egyszerűen megtört az élet, mert egy olyan rétegben létezem, ami saját magam börtöne...annyira érdekelne a véleményetek, hogy külső szemmel más hogy tekintene rám ezután a szövegem után? előre is köszönöm. :)