Volt valakivel olyan, hogy már annyira elege lett az emberekből, hogy már egy saját képzeletbeli társaságot talál ki magának, melyben a tökély önmagatok jelenik meg?

Nem vészes, amíg tisztában van vele, hogy ez csak képzelgés, és nem ebben a "valóságban" él, csak jól esik belegondolnia... Addig ugyanolyan normális, mint mondjuk elképzelni, hogy a kedvenc regényhősöddel beszélgetsz.

Egyébként nekem volt ilyen helyzetem, és pont most írok belőle regényt :P