Ti is éreztétek már azt h alulértékelitek magatokat másokhoz képest, amig mások tök sokat képzelnek magukról de valójában semmihez nem értenek?

Nagyon sokszor vettem észre, hogy azok az emberek, akik magukat sokra tartják, éppen annyit tudnak, amennyit láttatnak. Semmivel sem többet.

Rengetegszer jártam már úgy, hogy kevesebbet néztek ki belőlem, vagy fogalmuk sem volt bizonyos tapasztalataimról, mert nem vagyok egy melldöngetős. Persze olyan is, hogy a főnököm azt hitte, hogy egy bizonyos területen "penge" vagyok, miközben nagyokat hallgattam, és így nem tűnt fel neki, hogy valószínűleg kettőnk közül abban ő a képzettebb.

En sok olyan magabiztos embert ismerek, aki a szive melyen hihetetlen onbizalom hiannyal kuszkodik.

De pld.ha valakinek eleg nagy batorsaga van egy magasabb osszeg kimondasahoz, akkor a batorsagat mindenkeppen dijaznam, amennyiben nem teljesit sokkal alabb a legtobb dolgozonak.

Kedves kérdező, te a két végletről írsz: az önbizalomhiányról és a beképzeltségről.

Én ezek közöttire, optimumra törekszem belül, mentálisan és érzelmileg is.

Vannak dolgok, melyekhez nagyon jól értek, és egészségesnek tartom, hogy tudatában vagyok, ugyanakkor még ilyen vonatkozásokban is tudom, hogy a végtelenségig van hova fejlődnöm, mint mindenkinek.

Amint az ember megválaszol, vagy megválaszoltnak vél saját maga által kérdéseket, hatványozottan több, új kérdése születik, és egyre jobban látja (látom), még mennyi mindent lehetne tudni az adott témáról, amiben különben elég jó vagyok eleve és másokhoz képest is.

Megint más dolgokban átlagosak a képességeim / tudásom, és vannak dolgok, melyekhez eléggé bénuci vagyok (egyelőre).

Tehát a reális énkép és az értelmes keretek között történő fejlődési vágy a reális hozzáállást, úgy vélem. Más kérdés, ez kinek mennyire sikerül, nekem talán 10-15 éve eléggé jól.

Persze az önismeret mélyítése is nonstop folyamat kell legyen nálam is, és mindenkinél, mert ez az egyik alapja a létünknek.