Átlagos fiatalok, miért nem beszélgettek szívesen szociális fóbiás, magányos, nem talpraesett, életcél nélküli emberekkel?

Én is ilyen elcseszett vagyok, mint amit fent leírtál, de mégis megértem, azokat akik ezt nem élik meg, hogy miért kerülik az ilyen selejteket. Senki nem szeret, még én sem a hozzám hasonlókkal társalogni, mert panaszból áll az egész szövegük, mert ha nem panaszkodnak olyan témát hoznak fel ami senkit nem érdekel, ha nem dobnak fel ilyen témákat, akkor harapófogóval kell kihúzni belőlük a szót, mert egyfolytában búval bélelt ábrázattal ülnek velem szemben, mindenen megsértődnek, stb.

Amúgy ha valaki szociál fóbiás, akkor miért akarna emberekkel beszélgetni?

Miről? arról, hogy milyen szar neki?

Egyszer próbáltam, mert volt egy közös érdeklődési körünk,de végig panaszkodott, hogy magányos, semmi sem sikerül neki, de ez engem nem érdekelt.

Plusz azért fiatalon az ember előtt áll az egész élet, nem fog hibásakkal foglalkozni, mikor ott a rengeteg normális ember(nem tökéletes, csak normális)

1. válaszolónak had gratuláljak. Igazán segítő vagy. Szánalmas.

Bár én messze van vagyok átlagos, én pont ellenkezője vagyok. Ha találok ilyen embert megprobálom letéríteni önpusztítás útjáról( eddig szinte mindig sikeresen), egyénhez álltalam vélt használni szükséges eszközeimmel.

Szociális fóbiás is vagyok, annyira, hogy csak terápiára járok el itthonról, magányos is vagyok, de én sem akarok senki megmentője lenni, és azt sem akarom, hogy engem mentsenek meg.

Előbb mindenki tegye rendbe magát, aztán ismerkedjenek.

"1. válaszolónak had gratuláljak. Igazán segítő vagy. Szánalmas."

Nem szánalmas, hanem marhára igaza van. Az ilyen emberek 99%-a önsajnáltató barom, akin hiába próbálsz segíteni, csak emészti végtelenül a te energiáidat is. Másrészt egy normális barátság a közös élményekből áll és nem a "segítésből". Fpleg nem abból, hogy folyton a hátunkon kell cipelnie másikat.

"Szóval akinek gondjai vannak az dögöljön meg..."

Igen, inkább dögöljön meg a saját gondjaival, mint hogy folyton a másikra zúdítsa azt, elvéve még a másik ember életkedvét is.

Egyszerűen kezelhetetlenek az ilyen emberek. Ha elhívod bárhova akkor vagy nem jön, vagy folyamatosan hangoztatja hogy rosszul érzi magát, vagy csak szimplán búsul magában, és akkor megint te érezd szarul magad, hogy nem vele vagy folyamatosan, nem csak vele beszélsz, vagy csak szimplán minek hívtad el oda ahova. Meg elhívod bárhova és azt hangoztatja milyen magányos, hát akkor kapja be az ilyen.

Én is voltam ilyen ember, nem is csodálom hogy mindenki menekült előlem.

Na meg az a sok önsajnáltatás, panaszkodás, folyamatos negatív gondolkodás...kinek van erre szüksége?