Mi más megoldás lehet még arra, hogy elfogadjanak az emberek úgy, ahogy vagyok?

Tudom, hogy ez egy olyan dolog lenne, amit magamtól kéne megoldanom, de akármivel próbálkoztam, nem jött össze. Az ignorálás pedig már nem jöhet szóba.

Tehát indiai vagyok (Mo-n születtem már egyébként) és most fejezem be az első évem a középiskolából. Eddig csak ítélkező beszólásokat kaptam. Valamint volt egy barátnőm, de eléggé hisztis volt és megvoltak az igényei, amikhez hozzá volt szokva. A szülei sem néztek rám jó szemmel, úgyhogy nem volt hosszú életű kapcsolat. Amúgy is a végefelé már kezdett zavarni, hogy nem fogad el olyannak, amilyen vagyok. Alapjáraton nem szeretek bulizni, de néha-néha elmentem vele, miért ne? Viszont egy idő után egyre többször akart elhurcolni, annak ellenére is, hogy mondtam, hogy nem szeretek ilyen helyekre járkálni. Ráadásul a barátai is nagyon ellenem voltak és semmi kedvem nem volt ilyen emberekkel jópofizni.

Az osztálytársaim pedig a szó legszorosabb értelmében ellenem vannak. Az elején még tűrtem, de néhány hónap után rájöttem, hogy rasszista osztálytársakkal áldott meg az élet. Egyébként más emberekkel, akik felsőbb évfolyamba járnak jóban vagyok. Valahogy érettebbek, mint az osztálytársaim. Tudom, hogy az első évben mindenki keresi a hibát a másikban, hogy aztán legyen mivel cs_sztetni 4 évig. De az a gond, hogy egyébként én nem tartom magamat rossz embernek, eszmbe sem jutna akárkit valamivel szekálni. A barátaim szerint sincs velem semmi gond, szóval a származásom miatti elítélés is valszeg azért van, mert nem találnak rajtam más kivetnivalót.

Ezek tipikusan olyan emberek, hogy nem lehet velük normálisan beszélni. Próbáltam. Oszrályfőnökömet nem érdekli (tipikus..mindig mossa kezeit), szüleim pedig csak annyival lezárják, hogy majdcsak abbahagyják.

A kérdésem annyi lenne, hogy az ilyeneket hogy lehet leállítani?

16/f