Kezdőoldal » Emberek » Társasági élet » Úgy érzem egyedül vagyok. Nem...

Úgy érzem egyedül vagyok. Nem tudom miért utálnak (? )

Figyelt kérdés

Eddig minden jó volt másfél évig.De mintha összezuhant volna minden.Az osztálytársaim utálnak és egyedül hagynak.Félek hogy újra depressziós leszek(ugyan ilyen okok végett általános iskolás koromban depresszióba estem). Az osztályból az az ember akit már barátnőmnek tekintettem (1 év kellet hozzá) egy hülye kis veszekedés miatt megsértődött, pedig 1 évig annyira igyekezett hogy a közelembe férkőzzön. Ez a megsértődés odáig fajult hogy pofákat vág nekem,kibeszél a hátam mögött, ellenem fordított egy kisebb réteget az osztályomból és folyamatosan kárörvend.(a legelején próbáltam vele beszélni de mindent úgy rendezett hogy elkerüljük egymást, csak azt tudta nekem mondani hogy nem akar beszélni és amilyen gyorsan csak tudott elsétált)

Újra egyedül vagyok és csak azon jár az eszem hogy mit csinálok rosszul hogy ez másodjára történik meg velem, pedig mindig próbálok mindenkin segíteni, nem beszélek ki senkit és nem hagyok senkit se magára<-- mind ez azért mert egyszer már átéltem az egyedül létet. A poklot jártam meg.

Most senki sem beszél velem és csak röhögnek rajtam.


Tudom, hogy senki se tud nekem segíteni, hisz nem ismertek, de talán pár jó tanácsot tudtok adni ezzel kapcsolatban:)



2016. máj. 18. 16:17
 1/1 anonim ***** válasza:

Tanácsot... azt sem. Én még azért sem vagyok mérvadó, mert nekem az egyedüllét nem pokol, hanem mennyország, szóval a "nem hagyok senkit se magára" nekem pont nem tenne jót.

Két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy van élet az osztálytársakon túl is. A másik:

"...mindig próbálok mindenkin segíteni..."

Magadat se felejtsd ki. Sőt!

Aki kibeszél, az barátként is aligha volt barát, akiket pedig el tud fordítani tőled, azok annyit is érnek neked. Például ha van valamilyen érdeklődési köröd, hobbid, azon keresztül megismerhetsz új embereket. Ha nincs hobbid, akkor meg keresgélj, már maga az alkotótevékenység is olyan, hogy ha pokolnak éled meg az egyedüllétet, akkor annak tüzében kovácsolhatod a vasat. Ami nem öl meg, az megerősít, ha tanulsz belőle, csak a medve kivétel, mert az megöl. :) De a lényeg, hogy kicsit megszabadulj a pokol-érzéstől, mert akkor közvetlenebbül tudsz barátokat szerezni, nem érzed azt, hogy mindenáron, és a másik sem érzi, hogy csimpaszkodsz belé.

2016. máj. 18. 18:16
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!