Egyetemen ugye valamennyire "válogatottabb" társaság tanul? Bízhatok ebben, vagy már most hadjak fel a naiv reményekkel?

Hát mivel nem természetes, hogy 17 évesen kidobnak egy gyereket otthonról, ezért a te korodban az sem természetes, hogy valaki önállóvá válik.

Magyarul nem fogsz önálló diákokkal találkozni valószínűleg egyetemen sem.

Szia!

Biológusnak tanulok, éppen a második félévemet végzem. Az állati szervezetek jobban érdekelnek, mint a növényiek. Az infraindividuális (egyed alatti) szintű biológia (genetika, sejtbiológia, patológia, anatómia), valamint a rendszertan a kedvenc ágazataim e tudományon belül.

Nekem is elég súlyos problémáim voltak, illetve vannak, de másmilyenek, mint a tieid.

-Óvodás koromban a féltestvérem sorozatosan megerőszakolt, elvette a szüzességem, és mintegy játékszernek használt - szüleim (főleg anyám) őt védte, és nem szólhattam senkinek. (Ma már nincs az élők sorában a féltestvérem.)

Az óvodában nem akartam másokkal játszani, nem is igazán érdekeltek. Akkor még nem lehetett tudni, hogy miért.

-Összezavarodottan mentem iskolába. Folyamatosan azon gondolkoztam, hogy miért velem történt az, ami. A rajzolásba menekültem a külvilág elől. Nem álltam még készen a tanulásra, pedig már akkor is nagyon okos és tehetséges lány voltam. Éjszakába nyúlóan, lelkesen olvastam az ismeretterjesztő könyveket és a szinonima-szótárt.

-A többiek továbbra sem érdekeltek, sem az, hogy hasonlítsak rájuk. Persze nekik ez bszta a csőrüket, és nem sokkal később napi szinten úgy kiakasztottak, hogy sírógörcsöt kaptam.

-Meglett a visszahúzódásom oka: 10 éves koromban megállapították, hogy Asperger-szindrómám van, mellé 130-as IQ-m. (Tehát érettebb voltam a korosztályomnál (gyerekeknél az IQ ezt jelenti), mellette szociálisan ügyetlen az Asperger miatt. Alap dolgokat nem értek e téren a mai napig, mint pl. hogy miért fontos hasonlítani a többiekre, vagy hogy hogyan kell kiépíteni egy barátságot.)

-A folyamatos bosszantások miatt nem tudtam tanulni egy betűt sem.

-Itthon nem vették komolyan, hogy másik iskolába akartam menni, mert itt megállás nélkül bántanak. Nem volt ritka, hogy kikaptam amiatt, mert elpattant a húr. Világéletemben fontosnak tartottam magamat érvényesíteni.

Csak, hogy némi jót is mondjak:

4-es érettségi átlagom van, egy 84%-os biológia emeltem, és Mensa tag vagyok, 130-135 közötti IQ-val.

Örülnék, ha adnál egy esélyt annak, hogy megismerjük egymást.

Sokat tettél le az asztalra, mert 16 évesen kidobtak otthonról (azt viszont nem írtad le hogy miért) és a többiek meg mind ingyenélők és életképtelenek. Mi lett volna ha nem dobnak ki otthonról? Akkor is ugyan ilyen életképes lennél, dolgoznál és saját magad eltartanád? Zűrös életed lehet és biztos borzasztó éveid voltak, ezért lettél olyan amilyen. Mások viszont nem voltak ennek kitéve, de ne mond hogy ha választhattál volna a saját életedet választanád...

Nagyon kihangsúlyozod hogy van személyiséged, és ezzel tartod feljebbvalónak magad a korosztályodtól. Le lehet venni hogy intelligensebb vagy mint a korosztályod, de amíg leragadsz ezen a szinten hogy ezt bizonygatod, csak sodródsz lefelé az árral.

Az a baj hogy az egód miatt nem fogsz tudni beilleszkedni sehova. Kikéred magadnak hogy többet érsz mint azok akik nem mentek át ilyen dolgokon, és ha valaki negatív dolgot mond az nem érdekel?

Jól írtad, hiány pótló.

Azért keresel ennyire berögzültem magadhoz hasonló embereket mert félsz egyedül. De nem gondolsz bele hanem rávetíted a körülötted levő világra.

Azok akikre gondolsz hogy játszák az istent meg fiatal életképtelenek tudod miért lettek ilyenek? Kicsit belegondolhatnál. Téged is kidobtak 16 éves korodban, szerinted mások szülei mennyire értenek a neveléshez? Valakit kinyaltak 19 éves koráig és utána pénzel felküldik egy nagyvárosba szerinted nem lesz nagyképű?

De hogy kérdésedre is válaszoljak, egyetemen sem lesz más a helyzet. Emberek vannak itt is mint máshol. Sajnos ugyanazokkal a tulajdonságokkal. Biológia szakon annyiból szerencsésebb lehetsz hogy talán nem céltalanul imbolygó gazdag gyerekek jelentkeznek olyan irányba... akiket ugye nem tudsz elfogadni.

Sok hasonló emberrel beszéltem már, és érdekes de akik már a legelején elmondják hogy honnan jöttek, kihangsúlyozzák hogy milyen nehéz az életük de többiek meg nem becsülnek meg semmit, azok mind egyedül vergődnek. Viszont ismerek olyant aki nehezebb helyzetből jött mint te és csak évekkel később derült ki róla.

Egy büfészakra járó ingyenélő 20F