Mit tegyek, hogy ha belépek valahova ne én legyek a negatív?

Nevesd őket túl, legyen hangosabb, és irónikus, erőltetet.

Tartson tovább, mint az ővék.

Majd rádnéznek, hogy "hm?"

Mondod szemrehányóan, hamgosan: Csak ennyit tudtok, SRÁCOK?!

Kezdők vagytok! Na csá!

Elmész, faképnélhagyod őket, és lazán, mint egy fegyveres nepper (én vagyok a cool) elsétálsz. Mondod hallkan: "Legközelebb olyat fejelek az arcába!"

Másnap sohasem nevetnek a jelenlétedben, boldogtalanok lesznek, feszültek.

Mondasz egy vicceset (nevetnek), rájuk nézel, hé ez nem vicc volt!

Elkomolyodnak.

Elbattyogsz a felvettcstílussal.

Másnap valami súlyosat mesélsz, tátott szájjal néznek. Majd megint felnyerítesz, Vicc volt srácok!

Leesik nekik, elhúzódik a szájuk, mert tudják nevetni KELL (valami pesszimista sztorit mesélj)

Ismét mondod: Srácok, nincs hor humorérzéketek.

Másnap, mimdegyik beakarja bizonyítani az ellenkezőjét. Poénkodnak.

Igazából, ha ők optimisták kapcsolódnod kellene hozzájuk, a pesstimizmussal mihez kezdesz?

Bele sem vágsz új dolgokba, mert a pesszimizmus olyan. Tök umcs umcsi uncsi élet az, de az is jó valamire: "úgye megmondtam, hogy nem fog sikerülni? Én megmondtam!"