Téged milyen emberek vesznek körül?

Akikkel napi- heti kapcsolatban állok, átlagban semlegesek, van aki kedves és motivál, van semleges, van aki nagyon idegesítő, bunkó, kötözködő természetű.

Azért vagyok velük kapcsolatban, mert rokonok, család barátai.

Akik hozzátesznek: Anya, tesóm, szerelmem, barátaim, állataink.

Akik semlegesek/lehúznak: kollegák, szaktársak.

Családtagjaim természetesen és barátok. Nem érzem, hogy lehúznának/elvesznek az életemből. Az ilyeneket messziről kerülni kell.

Max suliidőben néhány osztálytárs és tanár húz le

-Egy nem diagnosztizált, de amúgy feltehetőleg paranoiás lakótárs, aki emellett arrogáns.

-Egy értelmi fogyatékos határt erősen megközelítő szintén arrogáns lakótárs.

-Egy random lakótárs akinek a nevét se tudom mert 3 hónap alatt 2X láttam, és nem igazán izgat ki ő mi ő, és őt se az én létezésem.

-A gondnok, akinek kb minden negyedik szavát tudom megérteni olyan érthetetlenül beszél.

-Munkahelyen a demens kolléganők.

-Szintén munkahelyen a többi diákmelós, köztük ha van mákom akkor valami értelmesebbel kerülök egy beosztásba, de amúgy max 2-3 napig dolgozunk együtt, tehát jó ha egy keresztnév megvan.

És ennyi.

Nem jó ez így. És a következő 11 hónapban se lesz jó így.

Kevés ember van most körülöttem, jelenleg kicsit beszűkült a szociális életem. Pont abban az időszakban vagyok, amikor egyszerűen válogat a sors (vagyis inkább tudat alatt én magam), kíméletlenül tünteti el mellőlem azokat, akikre nincs szükségem, még ha csak ideiglenesen is.

Akivel egyértelműen szoros és napi kapcsolatban vagyok, az a férjem és a lányom. A hétköznapi élet és az együttéléssel járó apróbb bosszúságokon kívül kétségtelenül jó hatással vannak rám, boldoggá teszi az életem, hogy velem vannak.

A családban a testvéreimmel tartom a kapcsolatot. Ők előrébb tolnak leginkább. Ha valamiért mégis lehúznának, attól már függetlenítem magam.

A szüleimmel több gond van. Na, ha valakik, akkor ők aztán igazán lehúztak. Tíz éve költöztem el tőlük, de csak most, harmincegy évesen indult neki egy komolyabb leválásom a mérgező és hátráltató családi sémákról. Éppen most nem is vagyunk jóban. Nem célom haragban lenni velük életünk végéig, de most szándékosan nem keresem őket, és egészen újszerű és sokkal pozitívabb megvilágításban látom magamat, amióta nem az ő szemükkel mérem a dolgaimat és nem görcsölök azon, hogy megfeleljek nekik.

A barátaim java is lemorzsolódott az elmúlt években. Aki maradt, az előrébb visz, annál feltöltődöm. Van egy barátnőm, aki pár éve épp nagyon rossz passzban volt, inkább csak lehúzott, nagyon fárasztó volt az a rengeteg negativitás, ami akkor kijött belőle. Mellette álltam, de nem hagytam lehúzni sem magam. Jó érzékkel megtaláltam azt a pontot, ahol el tudtam engedni őt és kicsit egyedül hagyni. Most ő támogat engem, amíg lehetséges.

Van még a férjem családja, velük jó, semleges a viszonyom. Nem húznak le, nem tolnak előre, totál más emberek, mint én, ez okoz egy kisebb távolságtartást, de különben elvagyunk egymással.

Másokkal nem érintkezem érdemi módon. Vannak a mindennapos találkozások, szomszédok, ők is jó vagy semleges viszonyban vagyok.