Vélemény? (Anime, Gamer, Normális élet)

Mesét nézel és játszol mint egy gyerek.

A nők védelmezőt keresnek, nem pedig egy kisfiút.

Én akikkel eddig ismerkedtem mind tolerálta (kivéve egy darab kattos csajt, de őt se szerette senki. Később kiderült hogy amúgy is mentális gondjai vannak.).

A lényeg hogy ne úgy mutatkozz be hogy "Szia! Sándor vagyok, és imádom az animéket és a videojátékokat!", mert ha ez a legérdekesebb dolog amit el tudsz mondani magadról az inkább szegénységi bizonyítvány. Nem kell ezt kihangsúlyozni. Ha rákérdeznek vagy szóba jön akkor megmondod hogy "Igen, nyitott vagyok mindenféle szórakoztató médiára amíg az értéket képvisel. Legyen az rajzolt, animált vagy akár videojáték." és le is van tudva az egész. Kezeld úgy mintha nem is lenne nagy dolog. Kikapcsolódásként csinálod, nem karrier szinten. Kezeld úgy mintha egyenértékű lenne a nassolással. Mindenki csinálja, szeretünk is róla beszélni hogy ki milyen csokit evett, de nem ez a legérdekesebb amit el tudunk mondani magunkról. Legalábbis jó esetben.

Ha a helyén kezeled a dolgot, és nem erőlteted rá a másikra akkor nem hiszem hogy bárkinek gondot okozna. Legalábbis azon az egy kattos kis csajon kívül én még senkivel se találkoztam.

Én úgy vagyok vele, hogy alapvetően semleges, mivel nem kényszerít rá senki hogy nézzem, így minek utáljam. De amúgy amiért én nem nézem az két dolog, egyrészt maga a rajzstílus valahogy eléggé fura számomra, nem igazán jön be, valahogy nem igen tud összeállni nekem olyan egésszé, ha most egy klasszikus rajzfilmhez hasonlítom minden olyan feltűnően elnagyolt, és minden tárgynak, szereplőnek " eerő az éle " mintha körbe volnának rajzolva feketével.

A másik meg az mikor valamit elgondolnak, valami " nagyon becsületbeli fontos " dolgot, akkor mindig hallani is lehet, nekem ez angyon erőltetett részlet, hagynák meg inkább az embernek, hogy valamit belegondoljon, ne akarjanak mindenképp ilyen " becsület szobra " képet alkotni.

De amúgy ennyi. Azokkal nincs semmi bajom akik nézik, nekem emiatt nem jön át.

"A lényeg hogy ne úgy mutatkozz be hogy "Szia! Sándor vagyok, és imádom az animéket és a videojátékokat!", mert ha ez a legérdekesebb dolog amit el tudsz mondani magadról az inkább szegénységi bizonyítvány."

Miért, bemutatkozásnál nem a hobbijainkat szokás elmondani? Vagy szerinted muszáj a legegyedibb dolgokat elmondani magadról és különcködni? Mutatkozzon be kultúrsznobként?: "Szia, Sándor vagyok, mindennél jobban imádok szépirodalmat olvasni és a Háború és béke a kedvenc könyvem" Vagy legyen partiállat?: "Szia Sándor vagyok, minden pénteken és szombaton házibulit tartok/megtalálsz XY helyen, imádom a hangos zenét és az alkoholt, főleg együtt a kettőt" Vagy esetleg legyen adrenalinfüggő extrémsortoló? "Szia, Sándor vagyok, hobbim a veszélyes sportok, a legjobban a bungee-jumping-ot szeretem, de minden évben megyek ejtőernyőzni és nyáron rendszeresen vizisíelek, de leggyakrabban hegyet mászni szoktam" Ezek miért hangzanának jobban?