Párkapcsolat értelme?

Egyaltalan nem felesleges osszejonni valakivel olyan alapon, hogy ugyis vege lesz, mert még ha ugy is lesz, mindenbol tanul az ember. Volt egy par kapcsolatom, voltak csalodasaim, voltak nehezsegeim, voltak nagyon boldog pillanataim. Mind elmult, de nem nyomtalanul. Altaluk vagyok ma az, aki vagyok, minden kapcsolat egy onfejleszto trening. Minden tapasztalas nagyon fontos.

Pusztan a szerelem erejeben nem nagyon hiszek, tobbszor elofordult, hogy olyan emberbe szerettem bele, akivel olyan dolgokban kulonboztunk, amik szetmergeztek a kapcsolatot. Es hiaba ereztem en azt, hogy szerelmes vagyok, az nagyon keves volt ahhoz, hogy boldog legyek. Persze a langolas eleinte minden kapcsolatban ott van, es ez igy helyes, de sokkal fontosabb, hogy olyan TARSAT talaljon az ember, akivel a komolyabb dolgokban is egyetertes es egy hullamhossz van. Sajnos sok esetben nem jar egyutt a ketto, ilyenkor van az, hogy a rozsaszin kod elparolgasa utan jon a szakitas, vagy epp a nagyon szurke befasult hetkoznapok

"Ha valakivel együtt vagyunk,de nem szeretjük..."

Ha nem szeretsz valakit, és nem is érzed vele jól magad, akkor minek együtt lenni? Ez szerintem csak akkor fordul elő, ha valaki annyira akaratgyenge és konfliktuskerülő, hogy inkább x időt együtt szenved valakivel, mint hogy felnőtt módjára kiálljon, és megbeszélje az illetővel, hogy neki így nem jó.

"Pl én (sajnos) csókolóztam olyan személlyel,ki iránt nem éreztem semmit"

Ez például az akaratgyengeség jellemzője. Miért csókolóztál vele? Mert ő akarta, te meg nem, de nem mondtál nemet, mert konfliktuskerülő vagy?

"szeretlek,de nem vagyok beléd szerelmes"

Ilyet akkor szoktak mondani, amikor udvariasan elküldenek a sunyiba. Ez ilyen sablon szöveg. Valószínűleg kezdetektől fogva nem is érdekelte az egész, csak belement, mert úgy gondolta talán, hogy ha nincs ló, jó a a szamár is.

"Szóval ha szerelem alapján keresünk társat,akkor a következő a séma:

Összejövök X-el,2 hét után dobom,mert már nem vagyok szerelmes,Y-ont 3 hónap után,Z-t 2 év után. "

Igazából ez úgy működik, hogy szerelmes leszel valakibe, az az évek során valamelyest csökken, de nem szűntök meg szeretni egymást, és a két ember együtt marad, együttműködve, gyarapítva egymást. Aki folyton váltogat, amikor megszűnik a szerelem, az a szerelembe szerelmes, annak fogalma nincs a komoly párkapcsolatról. Lehet az is közrejátszik, hogy nem is akarja elkötelezni magát, csak jó néha valakivel szexelgetni, de hogy komolyabb legyen a dolog, azt már nem.

"Ha az előny/hátrányokat nézzük,pl: ez egy jóképű pasi,a másik jól keres,harmadik mit tudom én,akkor olyan,mintha az üzletben TV-t vennénk. Melyik a jobb/olcsóbb"

Mint ahogy fentebb írtam, egy jól működő kapcsolatban szerelemmel kezdődik a dolog, és nem ilyen észérvek alapján, hogy "hú, ennek a pasinak sok pénze van, őt választom". Persze vannak ilyen hölgyek, de ezt most hagyjuk. Szóval ha valaki megérett egy komoly kapcsolatra, annak meg se fordul a fejében így válogatni.

"Akkor most mi alapján válasszunk párt? S ez mennyire függ a kortól? "

Nem kell semmi alapján párt választani, ha valaki megérett rá, azt meghozza az idő magától. Úgyhogy talán ezért függ a kortól, mert nyilván idősebb korban érettebbek az emberek (normális esetben), de azért a fiatalkori szerelmeket nem kell kidobni, mert ezeken keresztül is tanul az ember.

"De akkor most ellenkező nemű barátot jelent a társ,ha a szerelem véget ér,vagy van külömbség?"

Nem, ha alább is hagy a szerelem, a párod attól még a párod. Nem a legjobb barátod, az anyukád, az apukád, az unokatestvéred, hanem a párod. Nehéz ezt megfogalmazni, de jól működő kapcsolatban olyanok vagytok, mint a szövetségesek, akik együtt akarnak előre haladni, egymást segítve.

3 éve vagyok együtt a párommal, ő az első nekem. Az első egy-másfél évben még én is rózsaszín ködben éltem, persze amellett, hogy már akkor is hatalmas lelki biztonságot adott az, hogy velem van, hogy bármikor számíthatunk egymásra és mindent megoszthatok vele, amit csak szeretnék, mert nincsenek egymás előtt titkaink. Kb. másfél év után ez az érzés elkezdett más irányba átfordulni, ugyanúgy megvolt a bizalom, a szeretet, a tisztelet érzése, de valahogy mégis úgy éreztem, hogy ez most már más. Akkor jöttem rá, hogy valóban nagyon szeretem őt, kötődök hozzá és nagyon nehéz lenne elengednem őt, mert túlságosan sok élményt éltünk meg együtt ahhoz, hogy csak úgy semmivé váljon az egész. Így, 3 év távlatából nézve persze már nincs az a nagyon erős bizsergető érzés, amikor rágondolok, helyette inkább azt érzem, hogy biztonságban vagyok és hogy nagyon szeretem őt. A kémia is enyhült egy kicsit köztünk, de attól még jól megvagyunk. Nehéz hosszú évek után is megtartani az egyensúlyt a lelki és a testi kapcsolat között. Mert persze, hogy a lelki kötődésen van a nagyobb hangsúly, de mindkettőnknek dolgozni kell azon, hogy a testi szikra is fellobbanjon néha-néha.

Egyébként egy kapcsolat bármikor véget érhet, nem korfüggő. Igen, lehet, hogy a fiatalabbakban még jobban tombolnak a hormonok (és sajnos emiatt nem fordítanak elég hangsúlyt a lelki részére, így meg nincs értelme), de később is ugyanúgy meglehet az a szikra. Csak dolgozni kell rajta. Mindkét félnek.