Csak szerintem félelmetes az, hogy nem teljesen a saját kezünkben van az életünk?

Szerintem kérdéses az is, hogy mit nevezel saját életednek. Az életed sok mindenben összefügg másokéval is, ilyenkor egoizmus lenne elvárni, hogy minden a te kezedben legyen, te írányítanál másokat, ez pont nem csak a te életed.

Ha olyan életet élnél, amely teljesen független lenne másoktól, akkor csakis a te kezedben lenne. De kérdés, hogy neked ez megérné-e. Sok esetben épp az éri meg, hogy függsz másoktól. De élhetsz remeteként is, ha neked az úgy jó.

Mivel szemben érzed magad kiszolgáltatottnak? Ez nem minden emberi kapcsolatra jellemzõ, pl. ott nem ahol kölcsönös ez a függés, te is meghatározod mások életét és õk is tiéd. A kiszolgáltatottság alárendelt viszonyokban van. Én szerencsére nem érzem úgy, hogy az egész emberiség alárendeltje lennék. Sz*r lehet így érezni na.

Szerintem nem olyan félelmetes az, hogy arra törekszem, hogy össze hangoljam a tetteim más emberekével. A saját tetteim harmóniában állnak azzal, amit a másik ember tesz. Úgy tényleg nehéz, ha az akaratod folyton szembe megy másokéval, lehetne másképp is.

Hát látod, ezt nagyon jól látod, addig örülj amíg nem kell megélned, átélned, csak gondolnod rá. Nem csak kiszolgáltatottá válik az ember, de rohadtul megalázottá is.

Én például éveken át nem kaptam munkát egy olyan szakmában amihez aztán agyszint tényleg nem kell. Ha kis helyen vagy akkor még könnyebben ellened fordulnak az emberek a befolyásoltság miatt és nem csak egy bizonyos területről zárnak ki és támadnak meg, hanem összefogással mindenhonnan, olyan szinten, hogy adott városból pl. jobb ha elmenekülsz.

Na de, elmenekültél, pénzed nincsen elég, lakást venni nem tudsz, bérelni sem, akinek van, az játssza a máriás huncutot és osztja a lapokat, te meg megint csak ott állsz megszégyenülve, megalázva, kiszolgáltatva.

Én azt vettem észre, hogy az emberek nem segítőkészek, pofákat vágnak, húzódzkodnak, elmennek a másik mellett, lesajnálnak, ha segíteni kell. És menyivel másabb a szitu amikor odamész valahova nagy vagányan, egy hátizsák pénzzel, kivágod az asztalra, akkor fordul a kocka, vigyorog, nyálazik mindenki.

Az ember egy közösségben élő egyén, aki állandóan kapcsolatban van más emberekkel, élőlényekkel: a környezetével. Nincs ebben semmi kiszolgáltatottság.

Az ember mindig is függött más emberektől:családtól, barátoktól, főnöktől/beosztottól, a sarki kenyérárustól...

De függünk a termelőktől, az eladóktól, a hulladékgyüjtő társaságoktól, áram és víz szolgáltatóktól is.....

Szerintem ne "spilázd túl",mert beleőrülsz......

Egyszerűen lépj tovább, nincs ezzel semmi baj, így működik a világ. Vállrándítás, mosolygás :-)

Szerintem is félelmetes. Már szimplán az, hogy akármennyire figyelek, vigyázok, konkrétan napi szinten kisebb veszély helyzetekbe kerülök.

Van, hogy lépcsőn löknek majdnem fel. Volt már, hogy öreg tolakodó mami majdnem a villamos elé lökött ki, az is rendszeres, hogy autósok a zebrán majdnem elütnek. És hiába vigyázok, mások rosszindulatán múlhat az életem.

#7 Bár én elég “pozitív” világnézetū hozzászólást írtam, azért benne van a pakliban, hogy nem szívesen állok neki vezetni, illetve talán nem lennék képes hosszabb útat megtenni vezetve. Tapasztalt sofõrökkel utazni biztonság érzetet kelt bennem, legalábbis nem történt semmi, ami komolyabb okot adna a félelemre. A hozzáállásomat egyes dolgokban kicsit a remetékhez tudom hasonlítgatni. Igyekszem kerülni az olyan helyzeteket, amelyben komolyabb veszély forrást látok.

Szerintem minden élõlény számára veszélyes a világ, de kétféle megoldás létezik: vagy megbirkózol a veszéllyel, vagy menekülsz, elrejtõzöl ezektõl.