Az tényleg annyira gáz, ha valakinek nincsenek barátai?

Nekem a bátyámmal van nagyon jó kapcsolatom, így kb. vele töltöm az összes szabadidőmet...

Valahogy olyan belsőséges baráti viszonyt, ami akár csak egy kicst is hasonlítana erre a kapcsolatra még sosem sikerült kialakítanom.

Persze mindig voltak "haverok", kikkel ha éppen úgy volt, akkor moziba mentünk, stb.

De ezek nem voltak mély dolgok. Pl. amikor gimiből egyetemre mentem, az egyik munkahelyről a másikra, olyankor ezeknek a kapcsolatoknak mindig vége szakadt, hiszen nem kötődtünk egymáshoz azon a szinten, hogy mondjuk interneten beszéljünk, stb. aztán mindig volt egy hasonló közeg.

Legutóbb általánosban volt olyan barátom akire már szinte testvérként néztem...

De én valahogy azt érzem, hogy az emberek többsége eleve inkább arra utazik, hogy minnél több és ezzel együtt kevésbé mély, haveri kapcsolatot kialakítsanak... Vagyis inkább a mennyiség és nem a minőség a fontos számukra.

Viszont engem kikészít, ha sok olyan emberrel kell foglalkoznom, akikhez nem is kötődöm annyira és nem ismerem annyira Őket.

A sok felületes beszélgetés sokkal többet vesz el tőlem, mint amit ad nekem.

Teljesen kimerít...

De pl. lányokkal való ismerkedésnél mindig cikinek, gáznak tartom hogy igazából nincsenek barátaim.

A takaritóval a munkahelyemen multkor beszélgettem és valamiért megkérdezte, hogy mennyi barátom van és én elkezdtem neki magyarázni, hogy én főleg a testvéremmel vagyok nagyon jóban, de azt mondta, hogy "a "testvérem" nem jó válasz erre a kérdésre".

Gondolom, mert azt hiszi, hogy a testvérével mindenki jóban van. De szerintem nagyon ritka, hogy valakiknek olyan jó a kapcsolata mint nekünk. Főleg, hogy 7 évvel idősebb nálam.

Vannak féltestvéreink akik ikrek, Ők 5 évvel fiatalabbak nálam. Őket is szeretem, de messze nincs olyan jó kapcsolatunk, sőt nekik iker létükre sincs egymással, olyan mint nekem a bátyámmal...

Ti hogy vagytok ezzel? Vannak igazi barátaitok?

Abnormális, hogy nekem nincsenek?