Ugy erzem senkihez sem kotodom ugy, mint masok. Egy barátom van, nem is kell több. Alapvetoen jol kijovok emberekkel, de nincsen rajuk szuksegem (egy emberre sem). Nem vagyok ezzel egyedul? Mitol lehet?

Nem vagy vele egyedül, én is teljesen jól elvagyok úgy, hogy mindössze 1-2 ember van az életemben, aki fontos.

Én nem gondolnám, hogy ez probléma lenne, egyszerűen ilyenek vagyunk és kész. Megtaláljuk az örömöt az életben saját magunk is, nem támaszkodunk annyira a másokkal való interakciókra. Természetesen valamilyen szinten mindenki társas lény (én is magányos lennék, ha nem lenne senkim), de ez nem azt jelenti, hogy "halmozni" kellene az embereket, a kapcsolatokat.