Létezik olyan, hogy egy ember megunja a legjobb barátját?

Utolsó,ez nagyon ritka pedig az én esetemben is van pár ilyen "egyszerre" a legjobb barátomnál.És hogy működik a szomszédolás? Családjaitok is jól kijönnek egymással?

Tudom hogy ritka,ezért is megbecsülendő.A szomszédolásról annyit,hogy válaszkerítés is csak a kutyák miatt van hogy ne balhézzanak össze,hogy jól kijövünk-e,a feleségeink barátnők,a gyerekeink mint a testvérek.Néhány hete voltunk a párommal egy 1 hetes nyaraláson csak ketten,mivel az autónk szerelőnél volt így vonattal akartunk menni de Dani a barátom közbeavatkozott hogy dehogy mentek vonattal,vigyétek a miénket(nagy értékű egyterű),és ti hogy jártok melózni?Majd megyünk busszal..ez csak egy a sok közül,de mondhatom hogy a hasonló dolgok természetesek nálunk.

Jó ilyet hallani, olvasni.Kicsit irigy vagyok...

Én ilyen lennék, ha lenne barátom. Egy szint után minden ember unalmas, mert hisz majdnem kiismeri egyik a másikat.

Ezt a szintet mi nem értük el,miért lenne unalmas,hasonló habitus,érdeklődési kör,mindig történik valami új,ha nem akkor kitalálunk valamit hogy történjen.Hétvégi bográcsozás,Tiszai horgászat,motoros túra..Ha valakit szószerint pelenkás korod óta ismersz és eddigi életed majd minden napján találkoztál vele,ott nincs mit kiismerni a másikban..

Nekem a volt legjobb barátnőm azt mondta nem tudunk egymás mellett fejlődni,piócának nevezett,leordibált, azt is mondta ez a barátság csak illúzió volt.Csak álltam lesokkolva,összetörten...úgy ért az egész mint derült égből a villámcsapás.Azóta senkit se nevezek a barátomnak,meg azt se szeretem ha mások csak úgy lebarátnőznek.

Témához visszatérve nekem is voltak olyanok akiket meguntam,mert csak kiszipolyoztak lelkileg.Végül már tehernek éreztem azt is ha csak megláttam őket.

Velem is ez van. Csak akkor keres ha kell neki segitség, vagy nem akar egyedül menni valahova. Persze ha én kérek valamit mindig lekoppint.