Mi volt a leghatalmasabb szégyen, amit valaha ateltetek?

Àltalános iskolai éveim.

Véletlenül felvettek egy sznob suliba, mert csak később jöttek rá, hogy szegények vagyunk. Onnantól 7 évig aláztak.

Zene tagozatos lettem, mert csak ott volt hely, az első énekórán népdalt énekeltünk és elsős koromban ének órán mindenki énekelt, ahogy tudott, jó hangosan, de zene tagozaton nem így van. A tanár bosszankodott, hogy nem tiszta, aztán egyedül kellett énekelnem és kiderült, hogy fél hanggal feljebb énekeltem amiről azt sem tudtam, hogy mi a lopikula lehet, de kinevetett miatta az egész osztály. Ezután pedig 7 évig heti 6 énekórám volt plusz két énekkar. 4. osztályban már képtelen voltam egyedül énekelni, 30 évesen sem tudok mások előtt.

A tanító nő sosem hagyta, hogy kitűnő legyek, a bizonyítványaimban látszik, hogy pl csak rajzból adott 4-est vagy tesiből meg szorgalomból, magatartásból.

Oviban torna versenyre jártam, amikor mutattam az osztálytársaimnak, hogy spárgából le tudok feküdni középre, azt mondta nekik a tanító nő, hogy azért mert a nagy hasam lehúz a földre.

A tanító nő behozott két nagy szatyor ruhát és osztályfőnöki órán mindenki előtt adta át, hogy hozta anyukámnak, mert ő már nem hordja ezeket.

Az iskolai színdarabban én voltam a szegény lány, mondván, hogy azt úgy is tudom hogy kell.

Gúnyoltak, hogy kevés a ruhám és mindig ugyanazokban vagyok. Anyukám varrt nekem sapkát sálat macis anyagból, azért is kigúnyoltak.

És soha nem volt egy gyerek vagy felnőtt, aki megvédett volna.

Eléggé megviselt az a 7 év.