Miért nem tudom elfogadni az embereket? Többi lent, kérlek olvasd el! 16/f

Szia! Ez kétélű dolog, ugyanis semmi beképzeltség nincs abban, amikor egy normális értékrendű ember belebotlik olyanokba, akik... hát igencsak züllöttek, torz világképűek stb.

Amit tehetsz, hogy eleve olyanokkal veszed magadat körbe, akik hozzád hasonló nívón mozognak, de ezzel egyidejűleg pedig tudatosan igyekszel ítélkezésmentesnek lenni. A nem mozduló tudat, ahogy a ZEN mondja, hogy felfogod, látod, de a vélemény és ítéletalkotás előtti pontban maradsz. Ezt lehet fejleszteni meditációval, tudatossággal.

Ez nekem is sokat segített, mert bennem is van hasonló, hogy sok olyan gyarló emberi gyengeséget a lelkem mélyén megvetek, amik pedig nagyon elterjedtek. És nyilván én se akarok megsérteni senkit, de ennek ellenére látom a különbségeket.

Hát ahhoz nagyon fiatal vagy, hogy attól félj, hogy ez nem fog megváltozni. Mondom ezt 20 évvel idősebben. Mindenkinek van olyan szakasz az életében, amikor mindenkinél jobbnak tartja magát másoktól. Nem bántásként, de kívülről nekem a kérdésedből ez jön le. Nincs ezzel baj. Minden ember más. Én is voltam ilyen. Sokkal durvábban.

Aztán jön jópár komolyabb pofon az élettől, pár komolyabb arcraeséssel és rájössz, hogy mindenki értékes valamiért.

Akiről azt hitted okosabb vagy nála, vagy jobb pasi. Idővel lehet hogy kiderül az ellenkezője. Neki lesz jobb megélhetése, szebb párja. Valakinek pedig te leszel értéktelen és te rólad gondolja azt amit te szoktál másokról. Ezzel sincs baj.

Ilyen az élet.

Szerintem elfogadni úgy ahogy vannak csak a családod kell. A barátaid vagy ismerőseid, osztálytársaid véleményét vagy viselkesését nem kell elfogadnod vagy ugyanúgy gondolnod. Meghallgatod, attól még nem kell ugyanúgy vélekedned.

Persze a látszatbarátságok ezen az alapon születnek. Hogy mindig pontosan ugyanazt gondolják. Dehát ilyen nem létezik, hogy mindig mindent ugyanúgy gondoltok.

Az őszinteség mindenkinek nagyon fáj, ezért a többség megbántódik rajta. Azzal finoman, mert van olyan akit nem éri meg hogy megbánts az őszinte véleményeddel.

Akkor jobb egyet érteni vele.

Ha más véleményem vagy ilyenkor elmondod, ha viszont ha ebből a szemszögből nézzük akár lehetne ilyen véleményünk is.

Szerintem olyan emberrel nem kell barátkozni akit nem tudsz elfogadni.

Olyanokkal kell kizárólag akikkel jól érzed magad.

Az évek minél idősebb leszel, úgy fogod érezni, hogy egyre gyorsabban telik. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy 30 vagy. Az időd töltsd olyanokkal akikkel jól éred magad, mert elmúlik.

Ha nincsenek ilyenek a környezetedben akkor kösd le az időd tanulással. Az a legjobb befektetés. Várd meg, hogy valaki a te társaságod keresse. Értékeld, hogy veled érzi jól magát. Rád szánja az idejét. Két teljesen különböző ember is lehet nagyon jó barát.

Nagyon fontos az önismeret és az önbizalom, amit te kell magadnak jól felépítened, persze normális stílusban. Az önismeret azért jó, hogy pontosan tudd, neked mi a jó és mi nem, milyen tulajdonságokat fogadsz el, stb, az önbizalom pedig az önmegvalósításhoz kell. Jó infók vannak ezekről youtube-on:

https://www.youtube.com/watch?v=U8jsnbLFT1E

"Minden embert megértek, legalábbis próbálok megérteni, és elfogadom mindenkinek a véleményét, mert megértem, hogy másképp látják a dolgokat, mint én ezért elfogadom és tiszteletben tartom. "

Ellentmondásos vagy, vagy csak magadnak akarsz hazudni. Másfelől kiket nem értesz meg és nem tudsz elfogadni? A környezetedben lévőket vagy az egész emberiséget? Nem mindegy, hogy melyik. :D

"DE mégsem és érzem úgy, hogy el tudnám őket fogadni olyannak amilyenek."

Ha vadidegenekről van szó, akkor nem is kell, viszont ha közeli ismerősök vagy barátok és őket nem tudod megérteni elfogadni valójában nem is állsz hozzájuk közel, és igenis beképzelt vagy, csakhogy tudd! Nem körülötted forog a világ, az 5-ös válaszíró körül, na!

Nem igazán értem, de nekem úgy jön le, hogy

a párod véget leírtad az egész emberiséget? 🤔 Volt egy csalódásod vagy mid és az egész népességet általánosítod? Nem hiszem, hogy arról lenne szó, hogy nem tudod megérteni az emberek, lehet, hogy csak magadba zuhantál és meg sem próbálsz nyitni másik felé. Bizalmatlan vagy.

Szerintem nincs olyan, hogy valaki alacsonyabb rendű ember a másiknál. Ezt Hitler gondolta így. Szépen sorba is tette őket, egész nemzeteket.

Vannak műveltségbeni pénztárca vastagságbani kinézetbeni különbségek. De én Pl. nem tartom magam magasabb rendűnek egy alkoholistánál vagy egy kisebbséghez tartozónál, de még egy hajléktalannál sem.

Úgy hogy nem vagyok egyik sem.

Mert az alkoholista sem annak született.

Vagy ha mondjuk 9-en ordibálnak a füledbe, minden nap, egy szobában, nem lesz végzettséged, nincs aki támogasson, vagy te tartod el a testvéreid lopásból kukázásból mert sehova nem vesznek fel, kiskorodtól kezdve kiközösítve vagy mert nincs tiszta ruhád, nem tudsz hol fürödni, büdös, tetves vagy stb. Aki ilyen helyre születik az miről tehet?!?! Ha te születsz oda? Attól már egyből alacsonyabb rendű is lennél?!

Vagy a hajléktalanok. Nem egy köztük a dr.

Nem mind buta, műveletlen. Attól hogy most épp büdös, vagy úgy felfázott, hogy egész életében be fog vizelni.

Bárki bármikor kerülhet oda. Bármi történhet veled az életben, amivel rövid időn belül elveszthetsz mindent.

Minden anyagi javat, minden barátot, minden rokont. Minden bizalmad, motivációt, akaratod egy normális élethez.

Nem tudhatod.

Jogod van bárkiről bármit gondolni.

De azok az emberek akikhez szerinted lealacsonyodsz nem értéktenenebbek mint te. Mindenki tud valamit vagy ért valamihez sokkal jobban a többinél.

Sokan nem olyan szerencsések, hogy ezt felismerjék magukban időben, vagy támogassák őket mi ez és ebből biztosítsanak maguknak megfelelő életet.

Összefoglalva legyél hálás azért ami van, vagy ahogy kinézek.

Nem attól leszel több, hogy mit gondolsz magadról vagy másokról.

Attól leszel több, ha megteheted hogy meghívj egy hajléktalant egy ebédre, veszel neki egy kéttenyeres hamburgert, vagy megkérdezed mire van szüksége és bevásárolsz neki. Közben pedig nem érdekel ki néz vagy ki mit gondol. Odaadod, és nem vársz cserébe semmit. Ekkor több vagy mint más. De csak azoktól aki megvető őket.

Ha arra használod a "magasabb rendűséged," hogy segíts másokon. Alkoholistákon, drogosokon, szegényeken stb, na akkor tényleg van okod többnek gondolni magad az átlagtól.