Más is unja, amikor megkapja az ember, hogy miért nem boldog meg ha sikertelen az életben, az csak a saját hibája lehet?

Én úgy kezdtem a sztorit, hogy apám szexuálisan molesztált kiskoromban, rendszeresen megdolgozta a seggem.

Ha részeg volt, ütötte, vágta a családot.

Nekem úgy elverte szíjjal a hátam, hogy mai napig vannak hegek rajta még lesznek is.

Na, akkor az idegtől óvodában behugyoztam, szal a többi gyerek kinevetett. Annyi mákom volt, hogy meghalt mire iskolába kerültem, de sokan csak úgy ismerrek ott is, hogy hugyos.

Pigmenthiány is alakult ki nálam.

Szal én voltam az iskola sztárja.

Utána anyám egyedül nevelt egy fizetésből, soha semmire nem volt pénzünk.

Végül sikerült egyetemet végeznem, de ott is csak egy szellem voltam.

A diplomát buktam, mivel ezzel a diplomával nem lehet úgy dolgozni, hogy epilepsziás az ember, mert hát ez is kijött rajtam kb a diplomaosztó után fél évvel.

Elmentem hát dolgozni gyárba, de mire összeraktam volna egy kis pénzt, megdrágultak az ingatlanok.

Mindig én cseszek rá, anyámmal lakok és semmi értelme az életemnek.

És akkor tetejébe megy a nagy duma, hogy az ember így felelős a saját sorsáért stb.

Közben meg nincs rendes merevedesem se, nem tudom a lányokkal mit kezdeni.