Adott sörök (konkrétan nálam a Leffe) valóban selymesebb, úgymond kellemesebb élményt nyújtanak, mikor végigcsordogálnak az ember torkában? Vagy én ezt csak úgy éreztem, mintha jobb élmény lett volna a többi keserűbb "nehezebben iható" sörhöz képest?

Sör egyik lényegi összetevője a komló, ifjabb koromban én még komló teát is ittam. Vásárolhatsz ilyet a megfelelő üzletekben.

Ne tudd meg, a komló kicsit keserű, vagy akárhogy nevezzük, ez a normális velejárója a sörnek.

Ha a lényeget kiveszed belőle, szerintem az már nem is igazi sör.

Igen, még konkrétan világos lageren belül is vannak szárazabbak, krémesebbek, stb, nem még hogy az összes sörfajta közt. Pl. az alkoholtartalom, ballingfok, komló egymáshoz képesti aránya (és fajtái, komlózás módja) eleve sokat nyom ebben.

ma 04:11

Ne tudd meg, a Leffében is van komló, senki nem akarja kivenni belőle. A sörnek az is a normális velejárója, ha nem pont annyira komlós, mint amilyennek te szereted. A sör kb. a világ egyik legváltozatosabb italfajtája, el kell engedni ezt az "igazi sör az ilyen meg olyan" baromságot. Kb olyan értelmetlen, mintha valakinek csak az egri bikavér lenne az "igazi bor", és aki nem azt szereti, az ne is akarjon bort inni...

Az igaz, hogy minden sörben van kesernyés íz, de erre én nem mondanám, hogy minden sör "keserű". Lehet, hogy egyeseknek igen, de a kérdező láthatóan nem tartozik közéjük.

Annyit írj a gógelba, hogy FAKU

Pandora szelencéje előtted is lesz. Kábé mintha rögtön gyárat irányítanál, annyira összetett, tehát mindenképp megér jópár órányi kedélyes kockulást, majd tervezgetés közben további "Hoppáhoppá, és ezt hogy?" futamokat. A gyakorlattal persze meglesz a számodra kedves eljárás, a számodra bevált eszközparkkal, és egyfajta kedélyes nyegleséggel főzöl bármikor olyanokat, mint a legjobban sikerült bolti kraft sörök. Annyit mondanék elöljáróban, hogy a tökéletes tisztaság és a megfelelő fertőtlenítés lesz az egyik kulcs, a megfelelő számú, minél egészségesebb élesztő és a stabilan tartott ideális erjesztési hőmérséklet a másik, végül de nem utolsósorban a hidegoldali oxigénmentesség a harmadik. Amikor ez a három konzisztensen ki van pipálva, akkor beszélhetünk arról, hogy tényleg az a recept készül, amit főztél. Papazian bácsi óta szállóige, hogy a sörfőző csak egy cukros levet készít, a valódi sört az élesztő teszi le az asztalra. Ezt a pár dolgot ha szem előtt tudod tartani, miközben megismered a teljes folyamat összes részletkérdését (amik egyébként szintén tartogatnak elengedhetetlenül fontos tudnivalókat, ott is vannak rögtön a precízen betartott hőlépcsők mind hőmérsékletben, mind időtartamban).

Azt azért szintén ne felejtsük el, hogy túlzottan egyszerű eszközökkel nem lehet igazán nagyszerű söröket csinálni, pontosabban lehet, de mivel a palackban érlelés nem mindennek áll jól (ellenben a hidegoldali oxidáció kizárása kb mindennek jót tesz), a pontatlan hőmérők és a kiforratlan workflow miatti megcsúszások okozta inkonzisztens eredmények nyilván vagy beleférnek neked vagy nem, a stabil erjedési hőmérséklet gépesített biztosítása, satöbbi-satöbbi, majd amikor minden kipipálva, akkor az alapanyagforrásaid minőségi összevetése évről-évre... Ezek járnak némi plusz költséggel, plusz munkával, és kismillió ilyen van, ami egyébként nagyon hozzájárul ahhoz, hogy az egyik leggyönyörűbb hobbi tud ez lenni. Azért természetesen az az egyszerű eszközökkel, csomó kisebb-nagyobb bakival összehozott, eléggé oxidált, enyhén befertőződött söröd is minden megfizethetőbb sört messze a háta mögé fog utasítani minőségben, élvezhetőségben, és ehhez jön hozzá az, hogy a te kezed munkája, meg ráadásul a rahedli következtetés, amit levonsz a jövő főzéseit egyre közelebb hozandó a tényleges X recept be -> X sör ki felálláshoz (tehát nem Y, meg nem olyan, hogy már nem is sör, hanem papírforma szerint ugye)