Életetek során Ti is megszerettetek olyan ételeket, amiket korábban nem ettetek? És ez vajon a korral jár? Vagy így változik az ízlésünk?

Igen, gyerekként nem szerettem a joghurtot, most pedig heti 1-2x is eszem, ízlik.

De ellentétes példát is tudok mondani: gyerekként imádtam a brokkolit és a karfiolt, most még a szagát is gyűlölöm.

Van amit több év után szerettem meg, s van amit egy 1-2 éven belül.

Nem szerettem gyerekként/kamaszként: párolt és grill zöldségeket, a gyümölcsök többségét, lecsót, cukkinit, megundorodás miatt a tojás/örmény levest, marhahúst, fasírt, sült csirkemáj (minden más máj oké), sütik többsége (főképp torták)

Amit 1-2 éve még utáltam, de elég hamar megszerettem: Curry, Marmite-os pirítós, nyers hal (lazac sushiban), édes-savanyú ételek pl kínai, füstölt hal, csicseriborsó/hummusz, különböző szószok/krémek

Ezeket mind 4 év leforgása alatt szerettem meg (ez ideje vagyok párkapcsolatban). Van amit úgy, hogy magam készítettem el másnak (és qva jó lett pl. curry- friss, minőségi alapanyagokból). A legtöbb dologra meg rájöttem, hogy egyszerűen szüksége van a szervezetemnek, és elkészített módon ízletesebb/egyszerűbb az elfogyasztása (pl. karfiol, zeller, répa stb...). De van amit páromnak/ismerőseimnek/családnak köszönhetek, ilyen a lecsó és a marhahús esete.

A Marmite meg a hummusz meg sztem vmi féle vitaminhiány válthatta ki, mind a kettőre kb. 2 hónapja álltam rá. Anno ugyanígy voltam a mandarinnal és az egyéb citrusokkal.

Szerintem a „korral jár” esetek többségénél közrejátszik az, hogy gyerekként rá vagy kényszerítve/kényszerülve arra az ételre/minőségre. Magyarán korlátozotabb vagy, kisebb a spektrum. Meg van ami egyszerűen szharul van elkészítve. Abban is lehet vmi, hogy traumát/sérelmet/undort kötsz hozzá, ami gyerekként elég gyakori. Oviban pl. szó szerint beleköpött a levesembe az egyik igénytelen ovistársam egy mócsingos húst. Utána egy darabig undorodtam a ragu levesektől. Felnőttként meg azt eszel, amit akarsz (ahogyan akarod), nincs megkötve a kezed.

A másik, ahogy idősödik a szervezeted, jobban kezdi megbosszulni azt, ha nem viszel be vmiből eleget, vagy megfelelőt. Ha sokáig nem eszek zöldséget, akkor rosszabb lesz a közérzetem testileg és szellemileg is. Ide tartozik az is, hogy egy idő után magad is rájössz értékelni a rendes ételeket, főleg ha csóró koleszos vagy és instant kajákon élsz.

A párkapcsolat/környezetváltozás is hozzájárul, mert ahogy máshoz is az életben, az ételekhez is alkalmazkodni kell. Felnőtt fejjel meg már nem csak végletekben gondolkodsz, hogy utálom-szeretem, és a „rossz”, berögzült emlékeken is felül tudsz kerekedni. Egyszer ettem egy olyan birkapörkölt, ahol nem faggyúzták le a húst rendesen. Olyan beteg még sosem voltam kajától, mint az után. A mai napig visszatudom idézni azt az „ízt”, de ennek ellenére már meg tudom enni a birkahúst.

Az ilyeneke mondjuk elővigyázatossá tettek és alapossá, tehát én ilyen xar kaját senkinek sem tálalok fel. Ha vmit elrontok, akkor inkább megeszem én, mint hogy más legyen rosszul (vagy egyből kuka esetleg állat ha húsról van szó). Max akkor adom oda, ha saját felelősségére eszi meg, de ezt jelzem előre. Elég kritikus vagyok magammal, és némi előnyös finnyásság is van bennem.

Amit (még) nem tudtam megszeretni: főzelékek többsége, káposztás tészta, vadas, sárgaborsó leves, kapor, francia saláta, csalamádé, majonéz, francia krémes, mazsolás/aszalt gyümölcsös dolgok

Amiben visszafejlődtem, és kezdem nem csípni: ponty minden módon, krumplipüré, rántotta

Ami mondhatni nagyott változott az az, hogy gyerekként a sós dolgokat preferáltam nasiként, most meg édesszájú vagyok. A cukor az új drogom. Sütiben van a pillanatnyi boldogságom :D