A zsíros kenyeret és a túrós puliszkát el lehetne készíteni fine dining módon?

Biztos vagyok benne, hogy igen :) Helyes kis szeletre vágni a kenyeret, mintásan megszórva pirospaprikával és csinosan kirakni lilahagymával, egyik szelet a másikon körkörösen...

Nem tudom, ez fine dining-e így, de nekem tetszene :)

A túrós puliszkát nem ismerem, de a zsíros kenyeret simán.

Kenyér amibe szalonnát vagy aszalt paradicsomot sütöttek, fokhagymás pecsenyezsír amihez tartozik olyan barna zselészerű cucc is aminek nem tudom a nevét, a tetejére sült hagyma. A lilahagyma ebben az esetben nem játszik.

Szerintem mindent fel lehet használni és át lehet értelmezni ilyen helyen. :D

Egyébként a történelemben számtalan példa van olyan ételre, ami egyik korban a szegények tápláléka volt, és az emberek lenézték, pár évszázaddal később meg az előkelők vagy éppen a nagyon tudatosan étkezők úri hóbortja lett. (Vagy fordítva, bár az kevésbé nagy szám, mert általában ahhoz fűződik, hogy idővel megtalálták a módját, hogyan lehet nagyüzemben, gazdaságosan termeszteni valamit, amit addig csak a kiváltságosok engedhettek meg maguknak.) Ilyen utat járt be például a homár, amit az amerikai telepesek kezdtek el enni eredetileg, de csak a szegények, és csak akkor, amikor már nagyon nem volt semmi más, egyébként még ők is inkább a disznóknak adták. Na, ha a XVIII. században valakinek elmondod, hogy a homár nemsokára elitkaja lesz, és a fine dining egyik szimbóluma, akkor körberöhög valószínűleg. :)