A vegák szoktak titokban húst enni?

Az igazi vega nem, meg minek is? Ő saját magának vega, ki előtt titkolná?

Mondjuk volt olyan osztálytársnőm, aki fennhangon hirdette, hogy mekkora vega, csak májkrémet evett, mert azt nagyon szereti, meg jajj egy kis bolognait, mert most nagyon éhes, meg jajj egy kis téliszalámit, mert most nincs kedve lemenni a boltba másért, meg jajj egy rántott csirkét, mert olyan jól néz ki a tányérodon.

Eh, micsoda emberek vannak... Na nekem pont volt, hogy nem tudtam megoldani. Félórán át őrlődtem hullafáradtan és baromira éhesen egy téli barlangászat után a semmi közepén, ahol csak paprikás krumpli volt, hússal. S én szeretem rendesen csinálni a dolgokat.

Most már nem vagyok vega, így még nehezebb (lenne, ha nem magamra főznék és nem vinnék magammal több napra saját ételt, ha elutazom), mert még inkább hússal akarnak etetni, mint vega koromban, pedig az se volt semmi (a csirke NEM növény, ezt annyira nehéz felfogni? vagy hogy a saláta nekem nem étel, nem lakom jól vele), én pedig alapvetően nem akarom azt... S mivel nem vagyok vega, még kevésbé értik (bár akkor sem). De hát ez van.

De nem baj, szeretek különbözni. Ebben a különbözöm a tipikus embertől ;)

A húst simán lehet szeretni vegaként. Még hedonista is maradhat az ember úgy. Az nem szenvedés, ha az ember nem eszi az egyik dolgot, amit szeret, a sok közül, ha egyszer nem hiányzik neki s nem kell a testének, csak éppen finomnak tartja.

Nem volt sima krumpli, csak a paprikás krumpliban.

Vannak helyzetek, amikor inkább éhezem fáradtan és fázva, ezen csak félórát gondolkodtam, ez van. Mondjuk tejterméket úgyis ettem, pedig az is ugyanaz az állatkínzás szintű ipari állattartás, ha nem is gondoltam bele, bár a vegaságom alapvetően tiltakozás volt a minden heti húsevés (ráadásul csirke, amit azóta sem eszem) ellen, ami gyermekkoromat jellemezte... Szentnek nem tartottam magam, bár határozottan volt lelkiismereti ok is a sok között.