Pontosan mi az a tudatalatti? Mennyire bizonyított az, hogy létezik?

Inkább az elfojtások világára értik, vagy a megszokások és kondícionált "intellektuális reflexek" világára, a tudattalan funkciók azon részére, ami gondolatokkal érzelmekel kapcsolatos. Nem stabilan körülhatárolható, amíg csak nagy vonalakban sejtjük, hogyan is oldja meg az agy, hogy személy legyen belőle. A gonoszság és a szeretet is józan ésszel megfoghatatlan, a humorról nem is beszélve. Valahogy adja magát a sejtés, hogy több ez holmi kondícionált neuronhálózatnál, és talán a tudomány is próbál lépéseket tenni ebbe az irányba is, de még távol vagyunk attól, hogy arra is találjunk legalább sejtéseket, hogy akkor mi is az emberi elme valójában, ha esetleg tényleg nem az agy megfelelő működése, és kész.

Azt azért érdemes hozzátenni, hogy a tudatalatti kb ugyanennyire sötétben tapogatózó fogalomgyártás, létjogosultságát az adja, hogy sokan úgy tapasztalják, hogy valamennyire használható ez a fajta elkülönítés.

Én jobb szeretem a tudattalan szót használni, ami inkább állapotot jelent, nem egy eredendően elzárt terület létezését próbálja beleerőltetni a gondolatmenetünkbe. Vagyis alkalmat hagy a változtatásra, a tudatosításra, az önmegfigyelő, önelemző elme tetten érheti önnön kényszeres, mechanikus beidegződéseit, és az alkotó személyiség száz utat is választhat, hogy túljusson a kényszerein, és hogy visszakapja a szabadságot, ami emberként megilleti. És ha nem sikerül, akárhányadszor is nekiveselkedhet újra, kiötölhet új megközelítéseket, győzködheti önmagát, egyre többet érthet abból, hogy mi is ő, és végül "hazatalálhat" legbelül.

Tudományosabb emberként ha mindenképp kellene definíciót adnom erre a fogalomra (nem nagyon szeretem használni, mivel ilyen nem nagyon van, főleg nem olyan funkciókkal, amit az itteni varázslók hisznek), akkor azokat az agyi funkciókat sorolnám ide, amikre éppen nem összpontosítasz.

Legalapvetőbb dolgok ugyebár a reflexek, például légzés szabályzása. De van olyan is, ami később alakult ki, például akármennyire bambulsz, a neved említésére mindig felkapod a fejed. Másik dolog például, hogy épp amire gondolsz, ahhoz kapcsolódó dolgokat keres folyamatosan az emlékeidben, és ha talál valami illőt, akkor úgymond riaszt, vagyis beugrik valami más gondolat. Ezen funkciókat te magad is irányíthatod ugyebár, de akkor sem állnak le, ha épp nem ezzel foglalkozol, csak kisebb sebességbe kapcsolnak.

Szóval a tudatalattit az agyi funkciók összességének mondanám, a tudatot pedig annak, hogy éppen melyik funkciónak ad nagyobb prioritást.

A tudat (jelenleg) nem tudatosuló tartományait hívjuk "tudat-alattinak" és "tudat-felettinek"

Tanulj a nagy tanítótól, de le ne borulj előtte, mert akkor ostoba vagy! :-)