A halál után létezik-e a tudat illetve elme vagy szellem? Szóval marad valami-e halálunk után, ami innen továbbvisz valamit, ami fejlődik, ez lehet akár a lélek? Célravezető gondolatokat keresek hitrendszertől mentesen, köszönöm?

"Azt akarjátok mondani, hogy akkor ebben a világban, felelősségeink vannak de az tonnaszámnyira, de azt nem tudjuk, hogy pontosan honnan jöttünk és hová megyünk?"

Egy faj tagjai vagyunk, akik egyszer megszülettek, és egyszer meg fognak halni. Ugyan ez lesz a sorsa az egész fajnak is. De az egész univerzum ezt az útat fogja bejárni. Jelen tudásunk szerint a világegyetemen sok sok év múlva "kisimul" (eléri végső energiaállapotát), azaz nem lesz benne semmi sem, és megszűnik létezni a tér-idő. De ez nem fog fájni nekünk, mert már évmilliókkal korábban ki leszünk halva :)

"A halál után létezik-e a tudat illetve elme vagy szellem?"

Az álom hasonlatával lehet némileg elmagyarázni a létezés szintjeit és a végső valóságét. Amikor az ember álmodik, akkor ugye belecsöppen egy álomvilágba ahol álom karakterek vannak, és megélünk egy álom történetet ezekkel a karakterekkel. Ha álmunkban veszélybe kerülünk, akkor küzdünk az életünkért, mert valósnak éljük meg az álombéli helyzetet, de ha fél perc múlva felébredünk az álomból, akkor tudatába kerülünk hogy ez csak egy álom volt, mert emberként van egy létbizonyosságunk hogy kik vagyunk valójában, tehát van nevünk, születési dátumunk, és egy rakás emlékünk amit ekként az emberként éltünk meg, tehát innen nézve az álom bármennyire is tűnt valósnak, felébredve csak egy illuzórikus álom állapotnak nevezhetjük. Aztán időnként előfordul tudatos álmodás is, amikor az ember álmában ráébred hogy éppen álmodik, és ekkor nem sodródik az álom történetével, hanem tudatában marad hogy ez csak egy álom, és akár át is veheti a kontrollt az álomban, azaz változtathat az álom kimenetelén vagy történetén. De létezik még egy ébredés, ez pedig az emberi létből való ébredés, erről szólnak a halálközeli élmények beszámolói, amikor egy szellemi létsíkról számolnak be az érintettek. Mivel gyerekként nekem is volt ilyen halálközeli tapasztalásom egy baleset következtében, ahol lepergett az életem és testen kívül tapasztalásom volt, így tudtam hogy többek vagyunk mint emberi lények, de nem tudtam hogy ezen felül kik vagy mik vagyunk valójában. Azt is csak évekkel később tudtam meg hogy halálközeli élmény a neve annak amit átéltem gyerekként, és hogy ezt többen is átélték már, és hogy a tudomány az agy oxigén hiányos állapotának tudja be ezeket a földöntúli beszámolókat. Mivel nem vagyok tudós, csak egy ember akivel ez megtörtént, ezért nem vetettem el a tudomány állítását, ugyanakkor a történtek kapcsán felmerült bennem pár kérdés, ha nem az emberi a végső formám, akkor ki vagyok én valójában, és honnét jöttem, na meg akkor mi az élet értelme? Aztán fiatalon meditálni tanultam, mert olvastam hogy a meditáció a tudatot tisztítja stb. Hosszú évek teltek el a meditáció gyakorlatával, de nem találtam választ a kérdéseimre, aztán elém került az önkutatás tanítása, hogy a meditáció önmagában egy hosszú út, és sokkal rövidebb az önkutatásé, ahol csupán annyit kell tenni, hogy a figyelmünket a jelenre visszük, kizárjuk ezzel a múltbeli emlékeket és a jövőről való elképzelésünket, azaz a figyelmünket arra irányítjuk ami éppen most van, és megfigyeljük hogy ilyenkor hol bukkan fel a gondolat, és mi a forrása a gondolatnak, ahogy ezt kipróbáltam elsőre nem történt semmi, de a második próbálkozásra, ahogy próbáltam visszavezetni a gondolatot ami éppen felbukkant, hogy mi volt az az első pont ahol észleltem, hirtelen testen kívüli tapasztalásom lett, kívülről még láttam ahogy a kezem az arcom elé kezdem emelni a megdöbbenéstől, de mire igazán ledöbbentem volna, ráébredtem hogy AZ vagyok aki kívülről szemléli a testet, hogy én valójában nem a test és az elme énje vagyok, hanem AZ aki ezt a testet éppen kívülről szemléli, és ez egy nagyon felszabadító pillanat volt, ráébredtem hogy ami vagyok, az nem függ a testtől, hisz éppen a testből ébredtem fel, és ez az ébredés még csak nem is egy új dolog volt számomra, hanem olyan volt mint egy amnéziából ébredni, olyan volt mint egy hazatérés a végső otthonomba, mintha itt a földön totál amnéziában élnénk egy testtel azonosságban élve. Ahogy az ember az éjszakai valósnak hitt álomból, egy még valóságosabb emberi létre ébred, úgy az emberből felébredt szellemi létezőre ébredni még ennél is valóságosabb. Szóval felébredtem erre a szellemi létezőre aki kívülről látta a testet amivel eddig azonosságban élt, és csak azt tudtam hogy vagyok, és ami vagyok az már teljes, hogy semmitől nem tudnék több lenni, a létem öröme az örök létem tudatából táplálta magát, ez a boldogság forrása, maga a sugárzó alkotó szeretet, ez a lét-tudat vagyunk mi, ebben a lét-tudatban születnek és múlnak el a létformák, ez a végső valóságunk, a végső lényünk. Tehát csak EGY lét-tudat létezik. Ahogy egy ember egy egész álom világot és bele álomkaraktereket képes álmodni, és egy éjszaka alatt akár több álomvilágot is megjárhat, úgy ez az EGY lét-tudat több létsíkot teremt, mint egy egy álomvilágot, majd megéli ezeket a létformákon keresztül, ez maga az élet burjánzása létformákon és evolúción át. Tehát mondhatni az álmodó és az álmodott így egységet alkot, mert minden ami létezik az ő maga, ezért nevezik megvilágosodásnak és egységre ébredésnek. Így az egy létező szemével látva és élni ezt a világot egy formán keresztül, teljes egységet jelent minden létezővel, nincs elkülönültség hogy én és minden más, hisz mindenben magad véled felismerni, az egész világ a saját álmod része, a giliszta földben, a madár az égen, a szerzetes a kolostorban és a gyilkos a börtönben, mind az EGY része. A másik létsík a szellemi formákkal szintén az EGY része. A látó, a látott, és az erről való tudás hármassága alkotja az egységet. Tehát az anyagi világ létezik? Igen létezik. A szellemi létsík szellemi lényekkel létezik? Igen létezik. Hogy mi a végső valóság? Az EGY amiben ez mind megjelenik anyagi vagy szellemi formaként. Erről beszéltek azok akik még életükben felébredtek ebből az emberi létből, aztán ezek alapján jöttek létre a vallások és hitrendszerek. És hogy mi visz közelebb a forrásunkhoz, ami maga a sugárzó szeretet? Egy olyan élet ahol át tudjuk adni magunkat a jelen pillanatnak, mert így az egységes létet éljük. Mert mit is csinál valójában az elme sok esetben? A jelen pillanat megélése helyett azt gondolja hogy á ez a helyzet rossz, és most mennyivel jobb lenne itt és itt lenni, ezzel létrehozta az elkülönülést és a szenvedést. Erre próbált rámutatni a bibliai történet, hogy ettünk a tudás fájáról, és a jó és rossz megkülönböztetése által bűnbe estünk, kilépve ezáltal az isteni egységből. Soha nem voltam vallásos, de most hogy felébredtem már értem ezeket az idézeteket. Az egyetlen valóság a jelenlétünk, a felmerülő érzések és gondolatok nem mi vagyunk, ez egy téves azonosulás, amint magadénak tekinted már elkülönültségben vagy, kiesve a szerető egységből, és így elkülönülve külső dolgoktól várod a boldogságot, azaz anyagi javakat hajszolsz, mert nem vagy egységben mindennel, és az anyagi javak hajszolása közben sokszor átlépünk mások felett, a pénz, hatalom reményében. Minél nagyobb az elkülönültségünk, annál kisebb a lelkiismeretünk, és annál távolabb vagyunk a valódi lényünk igaz természetétől. Egy ennyire elkülönült énként létező embert, csak az én enyém gondolat tölti ki, mindent magáénak akar, még ha a világot is kell rabságba döntenie akkor is, láthattunk is jó pár példád erre a történelem folyamán. Ennyi a történet röviden, bár még így is hosszú :) Hogy őrültségnek hangzik e mindez? Igen. Hogy az emberi anyagias gondolkodásmód az elfogadott e? Igen. Azt már láthatjuk hogy az elfogadott és elkülönült gondolkodásmód hová vezetett...

"Marad-e valami ami nem múlik el, létezem még azután, folytatódik még valami vagy nincs több esélye egy embernek?"

Erre a korrekt válasz ez: attól függ, kedves Kérdező, marad/nem marad-e belőled "valami", hogy te mivel (mely "részeddel", tulajdonsághalmazoddal, élményeiddel, tapasztalataiddal stb -hosszú lenne folytatni a sort) azonosítod magad.

Kedves Kérdező,

megkaptam a két, hajnali emaildet. Azt írod, hitrendszermentes választ vársz.

Lássuk, miből lehet választani:

-tudás. Olvasd el visszamenőlegesen az emberiség kultúrkincseinek javát, minél régebbi (Védák, Upanishadok, a zoroaszteriánus filozófia, Hermész Triszmegisztosz művei, Biblia és apokrifek stb) annál jobb. Analizálj, aztán szintetizálj. Kapsz hasznos útmutatókat!

-tapasztalat. Végezz gyakorlatokat, elmélkedj, meditálj, tárd fel a tudatod mélységeit. Aztán lépj túl rajta.

Egyelőre ennyi jutott eszembe.

Szép napot!

"Marad-e valami ami nem múlik el, létezem még azután, folytatódik még valami vagy nincs több esélye egy embernek?"

Röviden: nem.

Hosszabban: tested lebomlik, elemei valamely formában bekerülnek a természetbe, újra részei lesznek a körforgásnak.

A tudatod a halálod időpontjában megszűnik létezni. Egyénfüggő, hogy ez kinél mikor történik pontosan, ugyanis a halál egy folyamat (nem egy pillanat), amely eltarthat akár órákig is, ritka esetben akár napokig. Ezen időszak valamely pontján a tudatod fluktuál, egyre kevésbé leszel tudatában a valóságnak, hasonlóan, mint amikor nehezen alszol el, és az éberség-alvás között lebegsz. De ahogy el lehet aludni egy másodperc alatt is, ugyanúgy meg is lehet halni egy másodperc alatt.

És végül elérkezik az a pont, amikor már soha többet nem leszel tudatában semminek. Az agyad nem kap elegendő oxigént, a vérellátása megszűnik, a szervezet lassacskán elkezdi a lebomlást. Innentől fogva "te", az, akinek ismered magad, nem létezel többé, és ez a folyamat visszafordíthatatlan.

Jelen pillanatban ez az egyetlen hitrendszermentes válasz, és nincs semmi olyan értékelhető bizonyíték, ami ennek ellent mondana. Minden más (mint pl. a fentebb felsorolt írások) alaptalan humbugok, ráadásul tele vannak ellentmondásokkal.

#19

Ez teljesen igaz, mivel az egóm lebontása közben ugyanezt a halál élményt éltem meg. Konkrétan teljesen megsemmisültem, meghaltam. Nem maradt igazából semmi "belőlem". Vagyis abból, amit sok évig magamnak hittem. Most mégis teljesebben vagyok önmagam, mint előtte bármikor. Közelebb kerültem a végső természetemhez az elme illúzióinak megszüntetése, vagyis az egó halála révén, így átjár a tökéletes boldogság, mert tökéletesen el tudom engedni magam minden helyzetben. Még azokban a helyzetekben is, amelyeket sok ember szörnyűnek gondol. Minden egyes pillanatban tökéletesen a jelen pillanatban van a figyelmem.

Viszont egy valami az egó halálával sem semmisült meg, amit már születésem óta képes voltam érzékelni: egyfajta én esszencia. Amikor önmagam tudatában kerülök, vagyis "megnézem", hogy tudatomnál vagyok e, akkor érzékelem ezt az "én" esszenciát. De ezt nem lehet behatárolni vagy szavakkal megfogalmazni. Csak "látni" lehet azáltal, hogy megnézed, hogy tudatodnál vagy e. Te is könnyedén láthatod, ha megnézed, hogy tudatodnál vagy e.