Néhány éve egy álmomban hihetetlen szeretetet kaptam. Már csak félálomban lehettem, de arra emlékszem hogy mondtam nem akarok felébredni. Volt így valaki?

Elnézést véletlenül kattintottam....Majd csak-csak. Tehát az álom februárban volt

Május végén,vagy jún. elején teherautón utaztunk többen,mely egy kb.25 cm. vastag fának ütközött. A fa mögött kb.80cm-re szakadék HA az a fa nincs ott... aki a soför mellett ült annak lábát beszorította a felgyűrödött lemez. Pont egy órába telt mig társaim kiszabadították

Ez a Bakony alján történt. Közelben tanárok kerestek iskolásoknak nyári táborozási helyet. Az egyik tanár feljőtt. A balesetest lekisérték,Trabantjával zirci kórházba vitték...

Már csak annyit kell elmondanom: én se tudom,hogy az álomban elhagytam-e testemet,vagy nem.

Erről az jut eszembe, hogy volt egy olyan álmom, ami nagyon hasonlít a halálközeli élménybeszámolókhoz.Pedig tudtommal, akkor nem haldokolhattam, nem volt semmi bajom:fénysugarak között suhantam felfelé a magasba,égszínkék volt körülöttem minden.Azután egy különös, "mennyei" mezőhöz hasonló, csodaszép helyen voltam és találkoztam egy "fénylénnyel", rendkívül szeretetteli, bölcsességet, jóságot sugárzó lénye volt.Beszélt hozzám, és amit akkor mondott, az később beteljesült a valóságban!

Akkoriban sok félelmem, kétségem volt.De az álom után ezek megszűntek, bátorság, öröm váltotta fel.Ez az álom nagy hatással volt az életemre.A mai napig is.

Ezeket spirituális álomnak hívják. Nagyon nagy álom és mély hangulata van, mi meg mindig úgy viselkedünk mint a kisgyerekek, összevissza érzünk és szeretünk mindent ameddig fel nem ébredünk.

Nekem is volt ilyen álmom, már vagy 10 összesen, voltak ősi, szeretetes, diadalmas vagy csak szimplán nagyon nagy álmom, közös nevező mindegyikbe az volt hogy nagyon coolosak, szép bennük minden és mély nyomot hagynak az emberben, és olyan meghatóak ezek az álmok hogy akár életem végéig emlékeznék rá.